C-vitamin, kalcium, vas, magnézium, mangán, foszfor, kálium, nátrium, cink, B1-, B2- és B3-vitamin, is található abban a gyomnövényben, melyet szinte bárhol leszakíthatunk. Olyannyira igaz ez a kijelentés, hogy még írtjuk is – és mégis újra és újra előbukkan, mintha csak könyörögne azért, hogy segíthessen, ha különböző betegségek gyötörnek minket.

No, igen, hiszen sokan nem tudják, hogy micsoda kincs növekszik a kertjükben / az út szélén! A baromfi bizony örül a finom éteknek, ha elé vetjük, miközben akár mi is részesülhetnénk jótékony hatásaiból, ha nem tartanánk távol a konyhánktól – és az asztaltól.

Tyúkhúr

Pixabay

 

A tyúkhúr (Stellaria media – népies nevén: árnyékszeretőfű, libafű, lúdfű, lúdhúr, madáreleség, madárhúr, pipehúr, tikhúr, tyúkbegy) egyéves, hideg évszaki növény, mely ősszel / télen csírázik, majd szépen áttelel. Európában őshonos, ám Észak-Amerikában is elég szépen elterjedt. Magyországon találkozhatunk vele a szántóföldeken, az erdőkben, cserjésekben, vízparton, nedves réteken, szőlőkben, kertekben.

Vékony karógyökereivel / bojtos gyökereivel határozottan kapaszkodik a földhöz, ahonnan csak egy erőteljes kézmozdulattal tudjuk kiszakítani. Szára 10-15 cm hosszú, s feküdhet a földön vagy fel is emelkedhet onnan. Levelei tojás alakúak, 1-2,5 cm hosszúak.

Virágai nagyon aprók, fehérek. Összetéveszthető a mezei tikszemmel, mely egy mérgező növény. A kettejük közötti különbség a virágokon is látható: a mezei tikszem virága piros vagy kék, leveleinek alsó lapján pedig apró fekete pontok láthatók.

A tyúkhúr virágai aprók, fehérek

Pixabay

A tyúkhúr toktermése a felső állású magházból fejlődik. Egy kis növényből több ezer mag szóródhat szét. A magok 2 fokon már csíráznak és 25 éven át megőrzik csírázó képességüket a talajban. Ezért is mondhatjuk, hogy nagyon masszív növény. Ahol egyszer legyökerezett, onnan bizony ki nem lehet űzni!

A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:

https://fmc.hu/2022/05/24/tyukhur-egy-gyomnoveny-mely-gyogyhatasu