Röviden így foglalhatnánk össze a 2024-es Everness Fesztivált – a mi szemszögünkből. Bár sajnos nem tudtunk minden nap ellátogatni Siófok Sóstóra, azért igyekeztük kimaxolni az ott töltött időt. Így kedden már szinte a nyitáskor átléptünk a beléptető ponton, hogy gyorsan üdvözölni tudjuk régen látott barátainkat, a tavalyi fesztiválon megismert törzsgárdát, s azokat a kiállítókat / előadókat, akik nemcsak egy fellépésre érkeztek, hanem ők is belevetették magukat jópár napra a színes forgatagba.

.

Így – többek között – ölelkeztünk Tomek Noémivel, akinek hét sátra közvetlenül a nagyszínpad mellett állt és a fesztivál alatt folyamatosan előadásokkal várta az érdeklődőket az Örömvirág csapatával.

.

.

Ismét vásároltunk egy festményt Márfy Gabriella festőművésztől, aki tavaly angyalszárny-fotózásra várt mindenkit, idén pedig – illően a fesztivál 2024-es arculatához – sárkányszárnyakat alkotott (és persze mi  se hagyhattuk ki ezt a programpontot).

.

S, ha már fotózás: a fesztivál fő támogatója a Nordvital volt, s e cégnek köszönhetően egy olyan fotósarok nyílt meg, ahol színes kellékekkel (vagy anélkül) készíthettünk képeket, amiket ki is nyomtattak nekünk a helyszínen, valamint e-mail-ben is elküldték „videósítva” GifiePop segítségével. (Miután a heti bérletesek átvették vitamin-ajándékaikat – jegyezzük meg halkan és nagy persze nagy örömmel, mert mi is kaptunk.)

A fényképezőgép előtti billegéstől kimelegedve behúzódtunk egy olyan sátor alá, ahol Karacs Ildikó épp meditációt tartott: hangtálakkal és csodálatos hangjával színesítve a programot. Az ő hangfürdőit nem hagytuk ki egyébként egyik nap se, hiszen nemcsak angyali hangon képes megszólalni, hanem benne van egy ősi sámánnő orgánuma is, s e kettőt váltakoztatja folyamatosan (legalábbis, amikor mi hallgattuk, s ennek kifejezetten örültünk is).

.

A sámánokról jut eszembe: külön helyszín is volt e rítuálék bemutatására dobokkal, tűzzel, jurtákkal – varázslatos múltidézés, jelenbe hozás és elmélyülés. Ahogy a dobok üteme és a hangok egybefolytak…

.

.

.

Annál már csak az volt érdekesebb, amikor mi magunk is dobolni kezdtünk egy érdekes élménydoboláson. Nem mondom, hogy rájöttünk arra, milyen őstehetségek vagyunk e téren (mert nem), de nagyon jó összhang jött létre a többi dobolóval – és vezetőnk, Nádas Dávid Abaksa segítségével, aki a közös zenélés előtt (mert hát hívjuk csak így e „műveletet”) varázslatos hangutazást tartott. (Ez már vasárnap délután volt, de az újságírónak talán megengedett, hogy ugráljon az időben és éljen az asszociációk nyújtotta kreativitással és a „miről mi jut eszembe” – csapongással.)

Ez a Sound Trip helyszín egyébként tavaly is nagy kedvencünk volt, mert itt akár el is aludhattunk egy vezetett meditáció alatt (és a hosszú, élménydús nap után – vagy rákészülve arra), s olyan hangszerek is megszólaltak, mint nagy kedvencünk a didgeridoo.

Az a hangszer, mely az Evernessia helyszínen már tavaly is ámulatba ejtett minket az EarthJam koncertjén. – Természetesen idén se maradt ülve / fekve / hanyagul oldalra dőlve senki e kiváló együttes fellépése alatt. Fantasztikus hangulatot varázsoltak! – És most felsorolhatnánk mindenkit, aki csak megugráltatta a közönséget: Rhythmaniacs (előtte Brenda McMorrow és Bognár Zsolt nagyon különleges volt – más stílusban persze), Onglan, Sajba ( VHK-feldolgozásuk különösen tetszett) – és még sorolhatnánk.

.

.

E színpadon egyébként olyan előadók léptek fel napközben, mint Pál Feri, Sebestyén Balázs, Soma Mamagésa, Budai Gergely…

.

- És majdnem idesoroltam egyik kedvenc együttesünk, az Anna and the Barbies énekesnőjét, Pásztor Annát, de ő egy másik helyszínen tartott workshop-ot (ahol elsőként telepedtünk le, hogy nehogy lemaradjunk róla). Ő nagyon érdekes zenés / zeneírós / fantázia-utazásos programot talált ki és annyira elbűvölt mindenkit dinamizmusával és humorával, hogy azt elmondani nem lehet.

A workshop után meg is próbáltuk levezetni a sok-sok energiát Balaton partján felállított napvitorlánál, ahol különböző táncokat próbálhattunk ki. Az érdeklődők száma itt se csappant, ahogyan tavaly is nagyon sokan ringatták a csípőjüket a zenére – napszaktól függetlenül, hiszen nézhettünk közben napfelkeltét és napnyugtát is, a programok ugyanis kora reggeltől késő estig zajlottak ehelyütt (is).

.

A fesztivál alatt volt egyébként eső, forróság, homok, kosz, izzadtság, nevetés, napfürdőzés, mantrázás és örömkönnyek, felismerésekből sem volt hiány, barátságok is köttettek és megerősödtek, kutyák és gyerekek rohangáltak szabadon, nem hiányozhatott a sátorozás, a kevés alvás sem… - és mindenki boldog volt.

.

.

.

És azt hiszem, ez a lényeg.

.