Nem kezdtük jól a találkozót, láthatóan idegesen, sokszor kapkodóan, rengeteg hibával játszott a magyar alakulat. Ennek ellenére az első lehetőség a mieink előtt adódott: a 10. percben Fiola viharzott el egy előrevágott labdával a félpályától a 16-os magasságáig jobb oldalon, majd az érkező Sallaihoz játszott, aki jobbal 20 méterről fölé durrantott.

Aztán a végig bizonytalankodó védelmünk rosszul mozdult ki egy Aebischer bepasszra a 13. minutumban, Duah pedig Gulácsi mellett laposan a jobb sarokba lőtt. Az asszisztens lest lengetett, de némi VAR-ozást követően Vincic játékvezető megadta a gólt, valóban nem volt les, Lang lassan lépett ki, de a másik oldalon is beragadt Kerkez. Nem nagyon, éppen annyira, hogy ne legyen les…

Zavarodottságunk csak fokozódott a bekapott találatot követően, Kerkez nagyon rosszul döntött, a saját 16-ánál passzolta oda gyengén, lassan Szalainak a labdát, aki elől Vargas megszerezte és csak Gulácsi jobb vállának és kijövetelének köszönhettük, hogy nem kerültünk nagyon gyorsan kétgólos hátrányba. Ez aztán a 45. perc leteltekor következett be, miután egy Szoboszlai szabadrúgás után Orbán fejesét védte Sommer. Szóval Szalai újabb bizonytalankodását és Nagy labdavesztését (megint a saját 16-oson belül hoztak rossz döntéseket) követően Ndoye a megszerzett labdát visszapasszolta Aebischer elé, aki 20-ról okosan a bal sarokba tekert. Ahogy az első gólszerző esetében, nála is ez volt az első válogatott találat, naná, hogy Magyarország ellen…

A szünetben nyilván megpróbálta felrázni csapatát Marco Rossi szövetségi kapitány, de ebből nem sok látszott a fordulás után, továbbra is inkább a 3-0-hoz álltak közelebb a küzdő felek, mint a 2-1-hez. Jellemző volt csapatunk „játékára”, hogy még egy szögletet sem tudtak rendesen elvégezni. Szoboszlai nem adott be, kis szögletre játszottak, azonnal labdát vesztettek, majd amikor visszaszerezték azt fiaink, az oldalvonalnál Szoboszlai képtelen volt lekezelni a játékszert. Nagyon gyengén produkált ő is, nehéz volt bármi pozitívumot találni ezen a derbin, a tényen kívül, hogy Eb-meccset játszhatunk. Ekkor egyébként már Bolla volt a pályán a sok gyenge teljesítmény közül is talán „kiemelkedő” Lang helyén.

Aztán a 63. percben Sallai bal oldali beadását ajtó-ablak ziccerben az ötösről Varga Barnabás mellé tudta fejelni, kihagyva az első nagy ziccerünket. Ez talán jeladás volt, vagy az alpesiek fáradtak, de hirtelen erőre kapott a magyar válogatott! A 67. percben Szoboszlai beadására is Varga érkezett, okosan bújt ki védője mögül, és közelről, előrehajolva fejjel mattolta Sommert!

Alaposan felpörgette a magyar játékot és igyekezetet (hol volt ez bő 60 percig?) a szépítő találat, Kerkez újabb lapos baloldali beadását Sommer kapcsolta le a berobbanó Varga elől, majd további ívelések, próbálkozások jöttek a mieink részéről, miközben a svájciak elkezdték ölni az időt, nem túlzás, 2 percenként ült le valaki a pályán, hogy begörcsölt a lába!

Nagyon mentünk az egyenlítésért, ekkor már Ádám Martinnal, Dárdai Mártonnal és Kleinheislerrel, akik adtak is némi további lendületet és főleg frissességet nemzeti csapatunknak, de nem vezetett eredményre ez, majd jött a legvégén, a hosszabbításban az immár menetrend szerinti ordas védelmi hiba és a bekapott gól: a 93. minutumban a mi támadásunk után még nem rendeződött vissza hátsó alakzatunk, a kapus, Sommer előreívelését Willi Orban a saját 16-osánál az égbe fejelte (bármi jobb lett volna ennél, ha nem ér bele, az leginkább), onnan éppen Embolo mellére pattant, aki maga elé tette, majd a már késve kimozduló Gulácsi fölött a kapuba emelt. Újabb bosszantó, amatőr hibából összehozott bekapott találat, ami meg is pecsételte válogatottunk sorsát, 3-1-re nyert Svájc, pedig ebben több volt, még úgy is, hogy eleve egy félidőnyi előnyt adtak ellenfelüknek fiaink.

A tanulságokat le kell vonni és nagyon odafigyelni a német ellen, szerdán, mert a végén könnyen lehet, hogy a gólarány dönt majd. Ki kell emelni, hogy egy Eb-n nem fér bele ennyi hiba a védekezésben, mert ezen a szinten már nem olyan szintet képviselő válogatottak állnak a másik oldalon, akik ellen ezeket könnyen javítani lehet. Nem fér bele, hogy szinte minden védőnk döntő hibákat kövessen el. Lang az egész első játékrészben nagyon gyenge volt, Szalain is érződött, hogy nincs meccsben, nem sokat játszott a szezonban, rengeteget bizonytalankodott, de Kerkeznek is akadt hatalmas bakija, ami a második gólhoz vezetett, Orban pedig – bár nemzetközi szinten is jó játékos – a harmadik bekapott találatnál döntött rendkívül rosszul.

Külön kell szólni a Vidi csapatkapitányáról, csupaszív motorjáról, Fiola Attiláról, aki úgy lett az egész magyar csapat egyik legjobbja, úgy tudta végigjátszani a 90+ 10 percet, hogy a nemrég véget ért bajnoki szezonban nem tudott egymás után hét meccsnél többet játszani sérülései és műtétjei okán, május elején (!!) kulcscsonttörését műtötték, nemhogy játékban, de edzésben is alig volt. Rossi bízott benne, így is a kezdőbe állította és éppen őt érheti talán a legkevesebb kritika a kezdők közül.

Szoboszlainak csak villanásai voltak, Sallainak sem ment, mint ahogyan szinte mindenkiről elmondható, hogy annál többet tud, mint amit ezúttal kietettek a zöld gyepre. Talán Fiola, a kapuban Gulácsi, valamint a cserként beállt Bolla és Kleinheiser kaphatja a legkevesebb kritikát, Vargát pedig a gólja okán kell megemlíteni, kihagyott két ziccere ellenére is. A hajrában beállt Adám Martin és Dárdai Márton is jól küzdött, de teljesítményük megítéléséhez kevés időt töltöttek a pályán.

Összességben Svájc megérdemelten nyert, de az összképet nézve nem volt két gól a különbség, sőt, ha csak az utolsó félóra produkcióit tesszük egymás mellé, akkor ezt a meccset meg is nyerhettük volna.

A Németország – Magyarország mérkőzés a 2. fordulóban szerdán, (június 19.) 18.00 órakor kezdődik, Stuttgartban. A remekül kezdő, Skóciát 5-1-re kiütő házigazdával szemben nagyon bátor és rendkívül koncentrált foci kell a pontszerzéshez. Az, hogy nem lehetetlen, példa erre a legutóbbi Eb-n és a Nemzetek Ligájában mutatott produkció és eredmény a két csapat meccsein.