A pápák 1618 óta kérik a keresztények imáit és adományait nagyböjtben a Szentföldön élő keresztények támogatására. A Katolikus Egyház világszerte minden évben, s az utóbbi esztendőkben hazánkban is megrendezi e gyűjtést. A háborús viszonyok és a munkalehetőség hiánya miatt a kis keresztény közösségek napról napra fogynak, kilátásaik bizonytalanok, igen sokan elvándorolnak.

„Ha a szentföldi testvéreink jelenléte megszűnik, akkor eltűnik az élő tanúságtétel is a Szentföldön, és a szent helyek múzeumokhoz hasonlítanak csupán. Nélkülözhetetlen, hogy Jézus működésének, halálának és feltámadásának helyszínén élő keresztény közösség tegyen tanúságot hitünkről!” (VI. Pál )

Miért részesíti megkülönböztetett figyelemben az Egyház a Szentföldet és az ott élõ keresztény közösségek sorsát?

Szentföldrõl indult útjára a kereszténység. Krisztus szülõföldjén azonban, amely három monoteista vallásnak is a bölcsõje, sok évszázada a puszta fennmaradásukért küzdenek a keresztények, és az utóbbi évtizedekben számuk évrõl évre apad.

Jelenleg Izrael lakosságának mindössze 2 százaléka keresztény. A háborús viszonyok és a munkalehetõség hiánya miatt a kis keresztény közösségek napról napra fogynak, kilátásaik bizonytalanok, igen sokan elvándorolnak. (...)

Nagy segítséget jelentettek a helybeli keresztények számára a szentföldi zarándokutak, amelyek több ezer hívõt juttattak munkához és ezáltal megélhetéshez, de a háborús viszonyok miatt egyre kevesebb zarándok érkezik.

Igazi megoldás a Szentföld békéje lenne, ezért II. János Pál pápa kérte a katolikusokat, hogy buzgó imádságban forduljanak Istenhez annak érdekében, hogy megszûnjön a gyûlölet és a háborúskodás a Szentföldön.

(Szerkesztői megjegyzésünk: Néhány napon belül útjára indítjuk Izraelről szóló "útinapló-sorozatunkat". Kísérjék figyelemmel a Fehérvári Hírek oldalát!)