|
 Ki is, mi is vagyok én igazán? Jó lenne ezt olykor megkérdezni önmagunktól. Tudniillik legtöbben szereptévesztők vagyunk. Az a boldog ember, aki már fiatal korában pontosan elrendezte magában ezt az életbevágóan fontos kérdést. Prohászka Ottokárt pl. azért nevezem „boldognak” már boldoggáavatása előtt, mert húsz éves korában már világosan látta, megfogalmazta és aszerint élt is élete végéig, miszerint Ő: P.O. egyenlő a nullával. Bár teljesen tisztában volt azzal, hogy Isten igen nagy és sok talentummal áldotta meg, mégis kristálytisztán látta, hogy mindez nem az Ő érdeme, hanem Isten ajándéka.
Most e nap lehetőséget ad arra, hogy rendezzem dolgaimat és döntsem el már végre, hogy ki az Úr a házban, vagyis ebben a világban. Rá kellene döbbennem a valóságra: nem vagyok én más, mint szolga, aki Urának, teremtőjének, gazdájának cselédje. De az evangélium nemcsak általánosságban mondja ki ezt az igazságot, hanem pontosít, szelektál, disztingvál és osztályoz, mert nem egyenlőek a szolgák sem. A minősíthetetlenek csoportjába tartoznak azok, akik egyszerűen nem fogadják el, hogy ők szolgák és úgy viselkednek mindtha ők lennének a birtokosok. Ők az istentelenek. A következő kategóriába azok tartoznak, akik uruk távollétében visszaélnek bizalmával, kegyetlenek szolgatársaikkal, még verik is őket, dorbézolnak, uruk borát isszák részegségig. De nem minden szolga ilyen! Vannak törvénytudók, uruk akaratát ismerők és hűségesen megtartók. Legfelsőbb kategóriába azok tartoznak, akik úgy élnek, úgy viselkednek, mintha uruk látná őket. Őket okos, hű és ébernek nevezi Jézus, aki annyira szereti és tiszteli őket, hogy amikor hazajön birtokába, asztalához ülteti őket és maga szolgál fel nekik. Íme a nagy választék. A besorolás senki mástól nem függ, csak tőlem. Melyik kategóriába sorolom magamat? De még ennél is lényegesebb: hogyan osztályoz az Isten? |
Hírek 
