Piros-narancs levelek omlottak alá a Hosszú-temető magasba nyújtózó síremlékeiről. Őszi gyönyörűség és nyári meleg-érzet sugárzott belőlük. Közöttük sétáltak a Székesfehérvári Városszépítő-, és Védő Egyesület meghívására érkezett fehérváriak, hogy megtekintsék az Egyesület által felújított régi síremlékeket, családi sírboltokat. Városunk egyik legrégebbi és „legelegánsabb” temetőjének „renoválásról” már régóta a Városszépítők- Városvédők gondosodnak, méghozzá mindennemű anyagi ellenszolgáltatás nélkül.

Elnökük, Poklosi Péter vezette e sétát, miközben elmondta, hogy minden olyan sírkövet rendberaktak (és ez jelen időben is értendő, hiszen munka még mindig van bőven), amely valamelyik híres ember emlékére állíttatott, vagy csupán olyan „szép” volt, hogy kár lett volna átengedni az enyészetnek – mivel „utód-híján” nem akadt, aki gondoskodjék róla.

Idén 35 sírt állítottak helyre: a Vörösmarty Szakmunkásképző Iskola diákjai (több, mint tíz fő) három hónapon át, minden szombaton dolgoztak- önszorgalomból, egyetértve a „céllal”. Az anyagköltséget a Városgondnokság állta, a benzint pedig a Magyar Hadigondozó Szövetség.

Az egyik „híres” sír, ahová Pokolosi Péter elkalauzolt: Schmöltz Józsefé, akit „ős városvédőnek” is nevezhetünk, s aki a saját költségén telepíttetett erdőt a Sóstóra. (Emlékére egy oszlopot is állítottak – még most is látható, ahogy a Sóstói Stadion felé haladunk az úton.) Emlékműve nagyon zuzmós volt, amit letisztítottak róla, aztán lekenték viaszoló folyadékkal, hogy megóvják a fagytól, s visszajöjjön a régi, szép színe.

.

Az 1882. augusztus 31-én elhunyt Boros Imre sírja teljesen szét volt dőlve. A felső része beesett egészen a koporsóhoz, a fedőlap szintén, s a keletkezett üreget „valakik” csordultig töltötték szeméttel. E „lyukat” tehát első lépésként ki kellett pucolni, a bedőlt oldalfalazást félig lebontották és újraépítették, s meglepetésként a szemét alatt ott lapultak a hiányzó kődarabok!

Fotó: Temesvári Márta

A Székesfehérvári Városszépítő-, és Védő Egyesület elnöke arra is felhívta figyelmünket, hogy milyen nyeltörténeti érdekességekre bukkanhatunk ehelyütt: 1872-ben például még nem azt rótták fel, hogy „Mihályné”, hanem, hogy „Mihálynő”. S még Bokros Imre sírján is ezt olvashatjuk: „Székes-fehérvár város egykori kapitánya”.

Kapcsolódó hírünk:

http://www.fehervarihirek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1521&Itemid=31