Karácsony környékén ritkán látni olyan asztalt, amely ne roskadozna a habos-babos süteményektől. Sőt, a karácsonyfa se ússza meg pár zacskó műszínű – vagyis mesterségesen túlszínezett - habcsók és néhány kiló szaloncukor nélkül. Amit ugye illő is elfogyasztani: „Ha már úgyis megvettük, nem dobhatjuk ki!” – felkiáltással, és még akkor is nyelünk, amikor pedig érezzük, hogy serceg a cukor a fogunk alatt, és a tömény édes íz már túlzottan ingerli az érzékszerveinket – sőt, egy idő után kifejezetten irritálóvá is válik. Nézzük hát meg, mennyi, s milyen típusú cukorra van szüksége szervezetünknek?

Annak, amit megeszünk, a legnagyobb része fölösleges. Csak a negyedére van szükségünk az élethez. A másik háromnegyed rész az orvosokat gazdagítja. A cukor egy teljesen halott anyag. Mesterségesen előállított, finomított kivonat. Csak kalorikus értéke van. A szervezetbe jutva elrabolja a már birtokolt tápanyagokat. Akik cukrot fogyasztanak, alkoholisták, anélkül, hogy tudnának róla."
(Dr. Herbert M. Shelton).

A fenti idézettel valószínűleg sokan nem értenek egyet: egyrészt önigazolásból, hogy maguknak is megmagyarázzák, miért van szükségük cukorra, másrészt csupán vitatkozási kedvből, mert aki unatkozik, és nincsen kellő ismerete egy adott témát illetően, az hajlamos gyorsan ellent mondani, megcáfolni (hiszi ő – valójában azonban nem ellen-igazol, csupán téveszméket helyez egymás mellé, és azokat kántálja szakadatlan, miközben bőszen bólogat is saját magának hozzá) – esetlegesen támadni.

Azért, hogy a cukor témakörét tényleg precízen járjuk körül, megkértem egy kedves barátomat, Dr. Schweig Györgyöt, aki e téma nagy szakértője, táplálkozás- és életmód tanácsadó, hogy legyen segítségemre a cukor és hatásainak bemutatásában.

Gyuri emlékeztetett rá, hogy ha az "édes életről" beszélünk, akkor sok embernek a süti és csoki hegyek jutnak eszébe, s nem is alap nélkül! Az édesség mindig is a jólét szimbóluma volt, és a mai napig is az. A legdrágább csokoládék ára akár a 200-300.000 Ft-ot is elérheti, de van 1,5 millió dolláros csokoládé is!

A süteményekkel természetesen ugyanez a helyzet.

Egy közös van minden "normál" édességben - a minőségétől függetlenül - és ez pedig a cukor. Mégpedig nagy mennyiségben és szélsőséges reakciókat kiváltva az emberi szervezetből.

„Az én kislányom 4 évesen lett diabéteszes, aminek köszönhetően az addigi táplálkozással és anyagcserével összefüggő vizsgálódásaim intenzíven a finomított szénhidrátok felé is fordultak” – mesélt a „kezdetekről” György, majd kifejtette, hogy az öt "fehér halál" közül az első a cukor (finomított cukor, finomított só, fehér liszt, fehér rizs, a tej és tejtermékek ezen csapat kétes hírű és rendszeresen kutatott tagjai).

A cukorbetegek annyiban különböznek az egészségesnek tűnőktől (ma nagyon ritka a teljesen egészséges gyerek és felnőtt), hogy kiválóan tesztelhetőek rajtuk a különböző élelmiszerek által kiváltott anyagcsere folyamatok. Amit ők nem ehetnek meg, azt valójában mások sem fogyaszthatnák el, hiszen az mindannyiunk szervezete számára szélsőséges terhelést és betegségeket jelent, csak éppen a cukorbetegek esetén ez látványos és folyamatosan kezelendő a teljes gyógyulásig. Ezért azután erre mindenkinek nagy figyelmet kellene fordítania és az iskolában tanítani, a cukoripar nyilvánvaló gazdasági érdekei ellenére.

Egy kicsit az elején kezdve tudnunk kell, hogy a cukor soha nem képezte az emberiség alapvető élelmét.

„A modern társadalmakban az édességfogyasztás a mindennapok részévé vált. A hazai éves cukorfogyasztás 32-40 kg, de van olyan ország, ahol, több, mint 70 kg, míg az előző évszázad kezdetén ez az érték 2-8 kg volt. A cukor táplálkozástani szempontból teljesen üres, ámde igen kalóriadús élelmiszer, aminek fogyasztása sokkal több hátránnyal, mint előnnyel jár” – hangsúlyozta szakértő barátom. – „A finomított cukor semmilyen vitaminhoz, ásványi anyaghoz nem juttatja a szervezetet, viszont a megemésztéséhez bizonyos anyagok szükségesek, így azokat a szervezetünktől vonja el.”

Ez a fotó az iskolás korú gyermekeink által az USA-ban elfogyasztott éves cukormennyiség Jamie Oliver látványos prezentációjában. Ne higgyük azt, hogy nálunk sokkal jobb a helyzet, mint az egyik vezető országban a cukorbetegségek terén is.

A cukor nem csupán az elhízott, de az egészséges, alacsony testzsír százalékkal rendelkezők mérge is, amit látványosan bizonyítanak a sportolók rosszullétei túlságosan megnövelt terhelés esetén.

Látszólag kiváló egészségi állapotban levő gyerekek is rosszul lesznek edzésen, mert az általános szlogen szerint "leesett szegény gyermek vércukorszintje". Ilyenkor az ijedt szülő azonnal a cukros édességekhez, szőlőcukorhoz, csokihoz, üdítőitalhoz fordul és ezzel fel is ültetheti a gyermekét az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség hullámvasútjára. A folyamat a következő a cukros „segítség” után: gyors javulás, majd farkaséhség, szédülés és az ismételt cukorlöket után újabb hiperaktivitás, majd megint gyorsan visszatérő éhség. Nyugodtan nevezhetjük ördögi körnek. 

Ugye ismerős a jelenség is, amikor a gyerekek szülinapi bulin teletömik magukat cukorral, sütivel, csokival, majd megvadulnak és éjfélig nem alszanak el? Van olyan ember, aki szerint ez józan paraszti ésszel elfogadható? Emlékszünk még arra, amikor az EU-konform játszóterek és a számítógépek hiányában fára másztunk, fociztunk, órákig fürödtünk a Balatonban és nem vettük észre, hogy éhesek vagyunk?

„Csakhogy azóta és most csupán az elmúlt 10 évről beszélek” – mondta a táplálkozási tanácsadó. – „A Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika egyik osztályvezető főorvosa szerint háromszorosára nőtt a regisztrált betegek száma. Nem 30 és nem 20, hanem 10 év alatt! A saját véleménye szerint ez az ijesztő és rendkívül gyors folyamat az élelmiszerek adalék anyagainak köszönhető. Az egyik ilyen maga a folyamatosan megnövelt mennyiségű cukor.”

Nézzünk erre egy szemléletes fotót:

A cukorfogyasztás lehetséges mellékhatásai címszavakban az orvosi kutatások és klinikai tapasztalatok alapján: májkárosodás, akne és dermatitisz kialakulása, szívkoszorúér-betegségek, trombusképződés magas kockázata, cukorbetegség, emésztőrendszeri betegségek, vékony- és vastagbélrák, emlőrák, leukémia, hasnyálmirigyrák, gyomor- és bélhurut, köszvény és csontritkulás, vitamin- és nyomelemhiány, mellékvesék megnagyobbodása, gyors fáradékonyság, izomgörcsök, izgatottság, várható élettartam jelentős csökkenése, magzatkárosodás, stb.

Milyen szénhidrátra van szükségünk? A válasz egyszerű.  A természetes szénhidrátok normalizálják és stabilizálják a vércukorszintet, tehát egy kiskanál finomított cukorra sincs szükségünk, mert kizárólag a növényekben található természetes szénhidrátok felszívódása megy végbe szabályozott folyamatként az emberi szervezetben és a bennük található cukor mennyisége az, aminél többre nincs szükségünk. Például a legrosszabb finomított cukorfajta, a répacukor mennyisége közvetlenül a nemesített növényben 17%, míg a finomított répacukorban 95%, ami már tömény méreg minden élő szervezet számára. Ez minden finomított cukorra, tehát a nádcukorra is igaz, mielőtt valaki azt hinné, hogy az egészséges.

„Összegezve a cukorra is általánosságban igaz az, ami minden élelmiszerre, vagyis, hogy a finomított és tartósított élelmiszerek az emberi szervezet számára is nagy rizikófaktort jelentenek és a velünk együtt élő háziállatok is osztják ezt a sorsot” – szögezte le György. – „Emiatt a nyugati társadalmak profitorientált élelmiszeripara betegség- és halálgyárrá változott, aminek méltán lehet ma már a neve élelmi-vegyi-gyógyszeripar, hiszen ezek kéz a kézben járó, egymást támogató és hatalmas hasznot termelő iparágak. Minden felelősen gondolkozó szülőnek a kötelessége ettől megóvni a gyermekeit, amennyiben már a megfelelő ismeretek birtokában van.”

A cikk első megjelenése:

http://fmc.hu/2016/12/15/cukor-edes-gyilkossag-felsofokon/