A múltkor már tisztáztuk, hogy nem a cukortól lesz édes az élet, és arról is ejtettünk néhány szót, hogy az elmúlt jópár évtized alatt 6-8 kg-ról 45-65 kg/főre növekedett az éves cukorfogyasztásunk. (Szerencsére én nem tartozom bele ebbe a T/1-es ragozású körbe, de így személyesebbé vált ez a mondat, így nem hagyhattam ki…) Ezt a mennyiséget az emberi szervezet persze már nem képes úgy feldolgozni, hogy közben egészséges maradjon.

S mivel az ember folyamatosan kutat és keresi az alternatívákat bizonyos problémákra, így ez a „cukorkérdés” is (viszonylag) hamar előre került a tudósok „Oldjuk meg!”- listáján.

Mi volt a cél? Egy olyan édesítésre szolgáló anyag meg/feltalálása, amellyel az elvárt ízhatás elérhető, ám mégse hizlal annyira, mint a fehér cukor. (Ez egyébként minden édesszájú diétázó álma: olyan sütemény, amely nem növeli a zsírpárnák térfogatát, viszont finom, megtölti a pocakot, elégedettséggel tölt el - és nem levegőből van.) Fontos kérdés az is, hogy mi mennyire egészséges/egészségtelen? Nagyon sokakat érdekel az is, hogy mennyire mesterséges, illetve a diabéteszesek számára elengedhetetlen szempont, hogy okoz-e vércukorszint emelkedést és azt milyen gyorsan? 

Így hát kifejlesztették az alacsony vagy éppen nulla kalória értékű mesterséges édesítőket is, hogy mindenki szabadon hódolhasson az édes íz iránti szenvedélyének.

 – Az alaphelyzet azonban táplálkozási szempontból most is az, mint minden élelemnél. Minél inkább feldolgozott,  főzött, vegyi úton előállított, kristályosított és finomított, annál haszontalanabb és egyben általában károsabb, mégpedig sokszor rendkívüli mértékben. – hívta fel a figyelmet a mesterséges édesítők veszélyére egyik kedves barátom, Dr. Schweig György, aki e téma nagy szakértője, amikor erről beszélgettünk.

dr. Scwheig György a nyers vegán életmód híve 

Kifejtette, hogy a természetes (nem agyonfőzött, sütött, fűszerezett és cukrozott) táplálkozásunk a természetben előforduló édes ízek rendkívül széles skáláját képes érzékelni, amiket elveszítünk egyenes arányban a túlzott (a fűszerezés is az) édesítéshez szokással.

Ide tartozik minden, ami nem a növények valódi ízének az élvezetét jelenti. Pedig édes íze van a nyers diónak, a máknak, a kesudiónak, a sárgarépának, a karalábénak, a paradicsomnak, a piros paprikáknak, a zöldborsónak, a kukoricának… és így tovább. A gyümölcsökről külön nem is kell szólni, mert az természetes.

– Mire megfőzzük ezeket, addigra a zöldségek íztelenné, a gyümölcsök pedig koncentrált cukrokká változnak, elveszítve minden vitamin, enzim és aminosav tartalmukat, de azért maradnak bennük rostok és ásványi anyagok. Túl sok jól megkülönböztethető íz és kellő mennyiségű hasznos anyag viszont nem marad bennük. – hangsúlyozta táplálkozás- és életmód tanácsadó barátom – Ráadásul a növényekből közvetlenül nyersen magunkhoz vett tápanyagok felszívódását a rostok segítik azáltal, hogy a felszívódás szabályozói. A húsban, a csokikban és egyéb édességekben semmi felszívódást segítő rost nincsen, sőt a tejben található tejcukor hatását igen csak jól ismerik a cukorbetegek, hiszen berobban a szervezetbe.”

Hogy mi és mennyire mérgező és helyettesíthető, arról itt egy link, amiben orvosi véleményekkel és kutatásokkal megtűzdelt eredmények olvashatóak.

Természetesen bőven szólnak információk a mesterséges édesítőszerek ártalmatlanságát alátámasztandó is, de ezek körülbelül annyira meggyőzőek, mint az, hogy nem a fukushimai atomerőmű szennyezése miatt születnek rendre torzszülött vízi élőlények és nyugodtan fogyasszunk ott kifogott halakat. Ezek immár nem csupán nehézfémekkel, hanem radioaktívitassal is szennyezettek.

– Odaadná ezt épeszű szülő a gyermekeinek? Na, már most, pont ezt tesszük a vegyi anyagok tömkelegével – jelentette ki Gyuri, aki rendkívüli módon figyel gyermekei egészségére.

Ha azonban mégis szeretnénk az egyébként éppen elég természetes ízeket még édesebbé tenni, akkor használjunk legalább olyan édesítőszereket, amik valóban növényekből és nem pusztán vegyészkedésből származnak, tehát nem mesterséges édesítőszerek.

Bár ezekre sincs semmi szükség, de legalább természetesebbek.

A fajtái:

- nyírfacukor vagyis xilit: nyírfakéregből vagy kukoricarostból vonják ki, kalóriatartalma alacsony

- stevia: jótékony hatást gyakorol a vércukorszintre, a vérnyomásra, segít az emésztésben, megelőzi a fogszuvasodást, nincsen benne kalória, A- és C vitamint is tartalmaz, cinket, magnéziumot, vasat, foszfort. Anyukám a steviát régóta termeszti - a Biokertészet blogomban majd írok is róla egy külön cikket, figyeljétek! - , és a kis zöld növénnyel édesíti még a borsólevest is. Én szeretem - viszont a növényből készült édesítőnek már erős utóízét érzem, főként kávéban. Azt nem bírom meginni, hányinger-szerű érzés tör rám tőle.

- juharszirup: nagyon sok nyomelemet tartalmaz, például mangánt, amely az energiatermelésben és a normális idegműködés biztosításában játszik fontos szerepet, valamint riboflavin, cink, magnézium, kalcium, kálium és vas is található benne.

- eritritol: glukóz erjesztésével állítják elő egy speciális élesztőgomba segítségével. Nagy előnye, hogy nem emeli meg a vércukor- és az inzulinszintet. Meg kell jegyezni, hogy az emberi test nem rendelkezik az eritritol lebontásához szükséges enzimmel. Miután elfogyasztottuk, bekerül a véráramba, majd a vizelettel együtt kiürül a szervezetből.

- rizsszirup: főtt barna rizsből készül, olyan nyomelemeket tartalmaz, mint például a magnézium, cink, mangán. Van benne B-vitamin, kálium, kalcium, vas, nátrium is.

- agávé szirup: az újkori kutatások szerint a túlzott fruktóz-fogyasztás veszélyes, mert növeli a cukorbetegség, az érrendszeri problémák és a köszvény kockázatát. A jelenleg kapható nektárok már nem úgy készülnek sajnos, mint ahogyan a bennszülöttektől ellesték, hanem ipari körülmények között, fruktóz formájában nyerik ki az agávé leveléből.

- méz: rengeteg vitamint tartalmaz: a B1, B2, B3, B5, B6 és C-vitamin mellett, réz, magnézium, kálium, nátrium, cink, vas, mangán, foszfor, kalcium is található benne

Utóbbi lesz a következő poszt témája is, mivel a méz bővebb kifejtést igényel!