Nagymamám mindig hagymateát főzött, ha valaki náthás lett, vagy influenza gyötörte. Anyukám ugyanezt a módszert alkalmazta az említett esetekben, és mi, mint a família ifjabb nemzedékei szintén a hagymához fordulunk - gyógyszerek helyett -, amikor a szeretteinknél észrevesszük, hogy gyorsan fogy a 100-as csomagolású papír zsebkendő, és mikor kezünk gyorsan felforrósodik a vizsgált homlok érintése során.

A hagyma nem hiányozhat egyetlen háztartásból és kertből sem. Azon kívül, hogy alap anyaga a konyhai műveleteknek (a legtöbb étel úgy kezdődik, hogy „piríts üvegesre egy fej apróra vágott hagymát!”), nemcsak táplálékként népszerű (főként a téli szezonban dívik a pirospaprikás zsíros kenyér hagymával és forralt borral menü a korcsolyapályák, kültéri rendezvények esetében), hanem fontos szerepet tölt be a gyógyítás során is.

A hagyma gyógyhatásáról már a rovásírásos szövegekben is megemlékeztek. Az ókorban étvágygerjesztésre, tisztításra, a has puhítására használták e növényt, valamint szem- és fülproblémák esetén is elővették. A kolostorokban szintén ott állt az orvoslási polcokon. Régen nemcsak náthára, szájtályogra, fogfájásra használták, hanem bőrbetegségekre is.

A hagyma eredetileg Nyugat-Ázsiából származik. Manapság szinte minden pontján megtalálható a világnak, hiszen olyan száraz területeken is megmarad, ahol más növények nem termeszthetőek. Tűrőképessége hihetetlenül jó.

A hagyma olyan kéntartalmú vegyületeket tartalmaz, mint az alliin, metilalliin, propilalliin és propilén-szulfonsavak - ezek miatt könnyezünk a hagyma vágásakor. A növényben találhatunk illóolajokat, peptideket, flavonoidokat, vitaminokat, ásványi anyagokat (vasat, jódot, foszfort, szelént, kalciumot). Magas a C-vitamin tartalma is.

Ezek a vegyületek segítenek a vérnyomás csökkentésében, az étvágy javításában, a sejtek erősítésében és stimulálják a fehérvérsejteket. Erős a vírus- és baktériumölő hatásuk. Manapság leginkább középfül-gyulladásra, szemölcsök kezelésére használják, de a legtöbben főként köhögésre, náthára és influenzás esetek során veszik elő.

S így teszünk most mi is, amikor már a mínusz 10 foknál enyhébb időnek is örülnénk, és izzad az orrunk vége - zsebkendő után kiáltva. Nézzük hát meg, hogyan kell elkészíteni a hagymateát!

Öntsünk fél liter vizet egy edénybe, s tegyünk bele egy egész fej vöröshagymát. Főzzük fél órán át - közben pótoljuk az elpárolgott vizet -, majd fogyaszthatjuk is!

Általában mézet is szoktak keverni a hagymateába (a mézről bővebben itt írtam: A méz egészséges és gyógyít, vagy egyáltalán nincs is szükségünk rá?), ilyenkor vigyázzunk, hogy egy kicsit hagyjuk kihűlni a teát, mert ha túlságosan forró lébe csurgatjuk a mézet, akkor a hasznos vegyületek egy része szó szerint elillan. A legjobb, ha hárs- vagy kakukkfűmézet használunk.

Egyébként nem szükséges bele a méz, önmagában is iható, egyáltalán nincsen csípős vagy keserű íze. Sőt, van, aki a hagyma külső héját főzi meg. Mások a külső héját és a hagyma belsejét is. Ki hogy szereti. Én speciel a „mindent bele” híve vagyok. Hallottam olyat is, aki először barna cukrot karamellizál, azt önti fel vízzel, és úgy dobálja bele a hagymát, de teljesen felesleges cukroznunk a főzetet.

A hagymatea-főzést összeköthetjük inhalálással is, ha már úgyis otthon vagyunk és szenvedünk, és bőszen figyeljük, ahogy bugyogva úszik fel-alá a hagyma (és héja) a forrongó örvényben, hát hajoljunk bátran az edény fölé és szippantsunk mélyeket a gőzből! Vagy, ha óvatosabbak vagyunk, vegyük le a gázról, úgy inhaláljunk, mivel a kéntartalmú vegyületek fertőtlenítik és tisztítják a légutakat és a tüdőt is. Miután mélyeket lélegeztünk - jópár percig - folytathatjuk a belső gyógyítást, és a aktiválhatjuk a nyelőcsövünket is a forró tea szürcsölgetésével.

Használjuk ki a hagyma légtisztító hatását is! Vágjunk félbe pár vöröshagymát, s tegyük éjjel az ágyunk mellé - lehetőleg fejmagasságban. A hagyma megtisztítja a levegőt, ami beteg családtag esetén kimondottan ajánlott!

Nátha-, láz-, és köhögésmentes januárt kívánok mindenkinek!