Jankovich Ferenc domborművének koszorúzása |
![]() |
![]() |
Írta: Temesvári Márta | |||||
2008. december 01. | |||||
Jankovich Ferenc verskultúráját és műveltségét tekintve a Nyugathoz köthető. Műveit főként a hazai tájak ihlették: csodálta a természet harmóniáját, szépségét. Bár líráiban a játékosság és a derű meghatározó szerepet kapott, a társadalmi igazságtalanságok mégis mindig elszomorították és írásra késztették. Első verseskötete, a Kenyérszegés még a II. világháború előtt, Párizsban jelent meg, a háborút pedig Bodajkon vészelte át. Ezen időszakról szól a Csepp a tengerben című naplóregénye is, melyben a folyamatos bujkálást, a harcok borzalmai úgy mutatja be, mint egy olyan emberi sorsot, ami bárhol a világon jellemző lehet. Úgy érezte, a nemzet és a civilizáció hamarosan elpusztul. ![]() Fotó: Temesvári Márta A felszabadulás után aztán visszanyerte hitét, s verseit újra átszőtte a báj és a romantika. Ebben a hangulatban írta meg egyik legismertebb versét, a Fényes szellők nemzedékének indulóját, ami egy csángó népdal dallamára született. A költő 1971-ben halt meg. Szülővárosa soha sem feledkezett el róla: tavaly például több alkalommal is megemlékeznek rá irodalmi estek keretében, a Vörösmarty Társaság pedig Román Károly szerkesztésében kiadta válogatott verseskötetét is.
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
Powered by !JoomlaComment 3.21
3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved." |
< Előző | Következő > |
---|