A téli időszak nemcsak a vadon élő állatok számára jelent nagy megpróbáltatást, hanem az emberek is nehezen viselik ezt a pár hónapot. Míg az állatok a kevés táplálék miatt várják a tavaszt, s merül néhány faj hosszú álomba, addig a homo sapiens a fény hiányától szenved. A téli melankólia jelei a kedvetlenség, bágyadtság és a kialvatlanság érzése.

Az állatok háromféle stratégia közül választhatnak a téli megpróbáltatások túléléséhez:

• Aktívak maradnak - ezt azok az állatok választják, amelyek hőszigetelése jónak nevezhető, és annyi energiatartalékot tudnak felhalmozni a testükben, hogy a megmaradt táplálékért jó eséllyel tudnak versenyezni. Ilyen a császárpingvin vagy a sarki róka.
• A hideg idő közeledtével, a táplálékmennyiség csökkenésekor elvándorolnak olyan élőhelyre, amely megfelelő számukra. Ezt a kellő mozgékonysággal rendelkező állatok tudják megtenni. A repülés a legmegfelelőbb módszer a szélsőséges klímájú szélességi fokok gyors elhagyásához, ezért számos madár és denevér található ebben a kategóriában.
• A harmadik megoldásra biológiailag úgy szavazók ott maradnak, ahol vannak, és védekezésül csökkentik testhőmérsékletüket, anyagcseréjüket, mozgásukat, életfunkcióikat. Vagyis felvesznek egy téli, nyugalmi állapotot. Ezt hívjuk téli álomnak. Ennek több változata is van, attól függően, hogy melyik állatfajról van szó.

Mi emberek is gyakran gondolunk az utolsó két variációra, főleg ősz végén, amikor már kezd elegünk lenni a sárból és a nyirkos időjárásból. Aztán kicsit fellélegzünk, amikor a karácsonyi feeling körbeleng minket. Újra jó kedvünk lesz, készülünk a szentestére, díszítjük a lakást (és a szívünket), hagyományos - és időigényes - családi étkekkel babrálunk, s az ajándékozós napok után se cseng le ez az érzés, mert jön a szilveszteri készülődés. Csillámok, glitterek, lufik, pezsgő, álarcosbál és zene. Kinek, mi jön be.

Az új évre mindenki vágyakozással tekint, aztán… Aztán vége a varázsnak és már csak a tavaszban bízunk. És várunk. És várunk. És várunk. Az erőnk fogy, a hideg nem szűnik, minden szürkének és fénytelennek tűnik.

És akkor utazni akarunk. Meleg helyre, mint a vadludak. Napfényre vágyunk, mert érezzük, hogy lemerült a testünk és fel kell tölteni. Ennek egyedüli forrása pedig a Nap lehet. Sokan forró homokról álmodnak, amelyben sétálni boldogságos érzés, és amelyhez langyos tengervíz is párosul, idilli esetben. Aztán jön a függőágy és az abban való ringatózás víziója egy (két, három…) koktél társaságában. Végül felrémlik egy kizárólag ellenkező neműként elképzelt, pálmalegyezős alapfelszereltséggel rendelkező lény képe is… És szépen felébredünk… Legalábbis többségünk.

 A cikk teljes hosszában elolvasható az alábbi linkre kattintva:

http://fmc.hu/2017/02/23/kedvetlenseg-lehangoltsag-es-faradtsag-mit-tegyunk-ha-rank-tor-a-teli-depresszio/