Hogy működik a rendszer?

A korai időkben még csak készpénz volt forgalomban, és meghatározott
mennyiségben volt elérhető, írja a Hitelválasztó.hu
<https://hitelvalaszto.hu/>. Ez annyit ért, amennyi annak a fémnek az
értéke volt, amiből készült. A kibocsátott pénzmennyiségnek tehát volt egy
felső korlátja. Később a rendszer a kereskedelmi bankok növekő
szerepvállalásával megváltozott. Míg hazánkban a rendszerváltásig csak a
jegybank bocsátott ki készpénz és számlapénzt, addig azóta az utóbbi a
kereskedelmi bankok számára engedélyezetté vált. Hogy ezáltal komoly
fedezet nélküli pénzmennyiség kerül a gazdaságba, nem feltűnő, mivel ebben
a rendszerben a likviditás, azaz a dolgok gyors pénzzé válthatósága sokkal
meghatározóbb, így nem kell foglalkozni azzal, mennyi valódi pénz van a
gazdaságban. Egy szemléltető példával élve: ha minden hónapban tíz krajcárt
kell beosztani, arra odafigyelünk. Ha azonban emellett további 500
krajcárért kapok bárhol beváltható kuponokat, akkor már a tíz krajcárnak
nincs akkora jelentősége. A kuponok és az áruk forognak mindaddig, míg azt
széles körben elfogadják. Leegyszerűsítve valahogy így működik a jelenlegi
pénzügyi rendszer is.

Hitelforrások

A kereskedelmi bankok tehát a jogszabályi korlátok mellett szinte
korlátlanul bocsáthatnak ki számlapénz, amelyeket mi is  egyre nagyobb
mennyiségben használunk pl. bankkártyás vásárlásnál. Mivel a nagy hálózat
biztosítja a kölcsönös elfogadást, ezért ebből annyit látunk, hogy pl.
bankkártyánkat bárhol elfogadják. Egyre kisebb arányban használunk
készpénzt, és azt a bankok a kötelezően előírt készpénztartalékukból
könnyen kifizetik. Ráadásul a globális cél a készpénz teljes kivonása a
forgalomból, így semmi nem állja útját a bankok általi pénzteremtésnek.
Kié a számlapénz?

Felmerül a kérdés, hogy ha forint hitelként számlapénzt külföldi nagybankok
is bocsátanak ki, akkor valójában ki is annak tulajdonosa. Egyik bank sem
fog olyan pénzt kibocsátani, amelynek tulajdonjogát önként átadja bárkinek
- jelen esetben az államnak. Így tehát a forint nagy része külföldi kézben
van, és a haszon is ott realizálódik.
A vagyoni átrendeződés utópiája

Az előbb említett tény felvet néhány kérdést: a számlapénz kibocsátása
komoly hasznot hoz és ezt a virtuális nyereséget átalakul kézzelfogható
tulajdonná. Ezek különböző gazdasági befektetések formájában jelennek meg,
mint pl. ingatlan beruházás, vásárlás, földek, gyárak ipari egységek, cégek
felvásárlása, így a virtuális pénz tulajdonjoggá válik. Ráadásul a
gazdasági elit számára a hitel sokkal kedvezőbb feltételekkel elérhető,
mint egy átlagos polgár esetében, így a társadalom anyagilag különböző
szintű rétegeinek folyamatos eltávolodása várható. Ma még ennek hatásait
kis mértékben érezzük, de tény, hogy pl. a fővárosi ingatlanárak
emelkedését nagyban generálta a külföldi vagyonos befektetők által
gerjesztett kereslet-növekedés. Ez az áremelkedés viszont sokak számára
elérhetetlenné tette a lakhatás megteremtését, illetve azt csak
kedvezőtlenebb formában tudták megvalósítani.
A pénznek ma már más a fogalma, mint amit korábban megszoktunk.

A pénzt szeretjük birtokolni, a modern pénzek többsége azonban már
megfoghatatlan, elektronikus adathalmazok összessége a virtuális térben:
időkorlát nélküli tartozások elismerések tömkelege. Mégis, ez az a
rendszer, amelyben bár főleg csak számokból, egyenlegekből áll, de működik,
és jelenleg a gazdaság növekedése szempontjából a legalkalmasabb monetáris
eszköznek tartott módszer. Jól mutatja ezt, hogy az MNB legfrissebb
nyilatkozata szerint éves szinten az 1 %-kal több hitelkibocsátás 0,2-0,4
%-os gazdasági növekedést eredményezhet.

A pénzt már nem birtokoljuk, pusztán egy követeléssel rendelkezünk a bankok
felé, akik ha kell, rövid időn belül fizetnek. S miközben mi úgy gondoljuk,
hogy bankkártyánkkal saját pénzünk költjük, igazán nem történik más,
minthogy  a bankok ide-oda tologatják a felénk vállalt tartozásaikat: már
nem nekünk tartoznak, hanem a kereskedőnek, aztán a NAV-nak, aztán az
államnak, aztán az állam a banknak, aztán a pénz megszűnik, de a
kamatnyereség megmarad.
A rendszer mégis működik

Gyakorlatban ugyanúgy tudunk rendelkezni a számlákon lévő virtuális
pénzzel, mint a készpénzzel. A pénzpiaci szereplők közös érdeke, hogy a
folyamatos fizetőképesség, és megfelelő biztositékok legyenek, mivel a mai
globális gazdaságban már egy kisebb csőd komoly bizalomvesztést, és ennek
következtében olyan pánik okozta reakciót eredményezhet, amely komolyan
megrengetheti a világgazdaságot. Legutóbbi példa erre a 2008-as válság,
amikor a helytelen hitelezési módszerek miatt egy egész világra kiható
komoly recesszió következett be, megnehezítve sokak életét, akiknek
igazából semmi közük nem volt a becsődölt amerikai bankokhoz. A rendszert
ezért is igyekeznek minél biztonságosabbá tenni. Emiatt nem kell aggódnunk
a pénzügyi rendszer összeomlásától, de tény, hogy az elméleti esély erre
megvan.

Ráadásul a jelenlegi rendszer is folyamatosan változik, bővül. Legjobb
példa erre a kriptovaluta, amelyet szintén fizetőeszközként kezelnek, és az
utóbbi időben ismét egyre nagyobb kereslet van irányába. Azt azonban még
nem tudni, hogy a kriptopénz milyen hatással lesz hosszú távon a jelenlegi
pénzügyi rendszerre, ezt majd a jövő mutatja meg.