A Fekete Sas Szálloda három és fél évszázados múltja elevenedik meg képek, illusztrációk, fotók formájában a Várkörúton. A török időkig eredeztethető székesfehérvári fogadó a XIX. században szállodává átépülve kezdte élni virágkorát. A városiak kedvelt találkozóhelye lett, a bálháza számos táncestélynek, színi előadásnak és koncertnek adott helyet. Falai között Petőfi Sándor is megfordult, s az 1848-as forradalom napjaiban a kávéház lett a fehérvári márciusi ifjak „Pilvaxa”, a Boross Mihály író, politikus nevével fémjelzett liberális ellenzéki ifjúság gyűlde-törzshelye. Az 1867-es kiegyezés után több magyar egyesület tartott fenn itt irodát, a konyhájáról híres étteremben nem volt ritka a száz személyes lakoma sem. Később, 1913-ban itt nyílt meg a város legelső „mozgószínháza”, vagyis mozija, az Apolló. A történelmi patinájú épületbe 1957-ben a honvédség Tiszti Klubja költözött, aztán a Magyar Honvédelmi Szövetség megyei szervezete szemelte ki székházának. A sokat látott épület 1994 óta áll üresen.

Az épület múltjáról 2021-ben jelent meg egy impozáns kötet a Fekete Sas Társaság gondozásában. A Szálló története most képekben is életre kelt. A szabadtéri kiállításon 14 tablón látható grafikák, festmények, fotók engednek bepillantást a fogadó, majd szálló mindennapjaiba. A Várkörút 11. szám előtti különleges tárlat megnyitóján Váczi Márk történész, a Fekete Sas Társaság elnökhelyettese kiemelte, hogy a Fekete Sas épülete nemcsak a városkép fontos része, hanem évszázadokon keresztül meghatározó szerepet játszott a város kulturális, gazdasági és társadalmi életében is. Felidézte, hogy a város emblematikus épülete 1994 óta használaton kívül áll, és 2006-ban került városi tulajdonba. A Fekete Sas Társaság az utolsó polgári tulajdonos, az 1944-ben Auschwitzban meggyilkolt Grosz Bernát leszármazottainak kezdeményezésére jött létre, és elsősorban azt a célkitűzést fogalmazta meg, hogy ennek az épületnek a hasznosítására megfelelően kidolgozott és megalapozott ötleteket adjon. Váczi Márk hozzátette, hogy olyan ötleteket szeretnének adni, amelyeket a város tud majd hasznosítani, és jó gazdaként tudja majd használni ezt az épületet. A várostörténész elmondta, a kiállítás célja az, hogy felhívják az itt élők figyelmét erre a különleges értékkel bíró épületre, az utolsó néhány tablón látható tervek pedig arra szolgálnak, hogy segítsék a döntéshozókat. Váczi Márk szólt arról is, hogy még az idei évben szeretnének szakmai és társadalmi ötletbörzét lefolytatni az utolsó tablókon látható tervekkel kapcsolatban egy olyan közösségi helyen, ami mindenki számára nyitott.

A tárlatnyitón Lehrner Zsolt alpolgármester kiemelte, hogy ez a mintegy 350 éves épület fontos a város számára, és számos legenda is övezi ezt a különleges szállodát, amely évszázadokon keresztül fontos közösségi helyszín és kulturális tér volt Székesfehérváron. Az alpolgármester szólt arról is, mennyire fontos, hogy egy város épületeinek legendáit megőrizzük, mint ahogy például Prágában is ezt élheti át a látogató, ahol minden épületnek és utcasaroknak megvan a maga legendája. „Az Igaz mesék a Fekete Sas szállóból című kötetben hasonló legendákat találhatunk, ezek a történetek ezt az épületet és magát a városunkat teszki szerethetőbbé, barátságosabbá.” – tette hozzá Lehrner Zsolt a történelmi épületről szólva, amit a Fehérvári Pilvaxnak is neveznek. Az alpolgármester a tárlatnyitón üdvözölte a Fekete Sas Társaság munkáját és erőfeszítéseit, amely tablókiállítással és ötletbörze szervezésével tartja életben a kultikus épület hasznosításának ügyét.