A mérkőzés komoly taktikai csatát hozott, a Vidi hazai pályán sem esett neki ellenfelének, sőt, enyhén fogalmazva is visszafogottan, a hátsó stabilitásra alapozva focizott, mintha idegenben játszott volna. Magára húzta a debrecenieket, akik próbálkoztak is becsülettel, de nem tudtak mit kezdeni a piros-kékek taktikájával.

Alig fél óra elteltével aztán hirtelen megélénkült a meccs, mivel egy fehérvári támadás végén a büntetőterületre egy csel után betörő Katonát Baranyai felvágta a vonalon, a Andó-Szabó játékvezető pedig a 11-es pontra mutatott.

Némi vita után Stefanelli állt a labda mögé és elvégezte talán minden idők egyik legpocsékabb büntetőjét. Gyakorlatilag a középen álló Megyeri kezébe emelt, mivel a vendégek kapusa sokáig várt, nem dőlt el, az argentin támadó pedig gyengén az ölébe pöttyintett. Christensen, aki nagyon el akarta végezni a 11-est, rendkívül dühösen mutogatott Stefanellinek, ám pillanatok múlva kiderült, nincs rá oka, lévén az éles szemű VAR-os egység kiszúrta, hogy a lövés előtt belépett már az egyik debreceni a 16-os területére. Valóban, kb fél lábfejjel… Andó-Szabó újra rúgatta a büntetőt, amihez most már Christensen állt oda és be is varrta a jobb sarokba, Megyeri ezen is rajta volt, de kiválóan helyezte a norvég középpályás, nem lehetett védeni.

Az első félidőben már nem változott az eredmény, mivel Tóth Balázs hatalmasat védett Bárány közeli, jól helyezett, erős fejesénél. A Vidi portása hihetetlen reflexxel és gyorsasággal leért a bal alsó sarokba tartó labdára, ritkán látható nagy bravúr volt!

A második játékrészben sem változott sok minden, a Vidi nem nagyon akart, a Debrecen pedig nem tudott mit kezdeni ellenfelével. Egy Dzsudzsák szabadrúgás utáni lövést kellett Tóthnak védenie, majd Szuhodovszky bal alsóba tartó lövését tolta a kapufára a hazaiak hálóőre.

A hajrára beállt Sigér és Gradisar is, akinek elvileg a kezdőben a helyük, de Grzelak úgy döntött, elég lesz nekik ezen a meccsen bő fél óra, miközben az első bálos Berkit állította a támadósorba, először kezdőként,  hogy 57 perc alatt alig érjen labdába. Kellenek a „fiatalpercek”, ez rendben van, de annyira nem jó csapat ez a Vidi, hogy minden meccsen elbírja, hogy akad, aki kiviszi egy órára megsétáltatni a mezét, amúgy a játékhoz nem sokat tud hozzátenni. A fokozatos terhelés jegyében ezeknek a srácoknak kezdetben a meccs végén kellene 10-15 perces lehetőséget adni, majd fokozatosan növelni a játékperceiket és a terhelésüket.

Bartosz Grzelak komoly kockázatot vállal, hogy ilyen mértékben dobálja őket a mélyvízbe. Zalaegerszegen látszott, hogy nekik ez a mellény még nagy ebben a formában, de aztán a három győzelem során nem lett baj a szerepeltetésükkel, igaz, a zalaihoz képest nem voltak annyian és annyit játékban a tinik közül, mint ott.

Ez az újabb 3 pont nagyon jól jött a Vidinek, mert a DVSC-t 10 pontra leszakította, a Puskás Akadémia pedig hiába ütötte ki 6-1-re az MTK-t, nem tudott öt pontnál közelebb jönni a 3. helyezett piros-kékekhez, akik a 22. fordulóban, február 24-én, szombaton 15.00 órakor a DVTK vendégei lesznek Diósgyőrben (Miskolcon), ahol újabb komoly csata vár rájuk.