Egy gyenge női meccs színvonalát alulról súroló első húsz percet produkált a két, roppant idegesen, kapkodva és gyengén támadó csapat. Lehet persze ilyenkor a védekezés felől is megközelíteni a látottakat, úgy valóban könnyebb lenne dicsérni bizonyos elemeket - de hát az igazság az, hogy érthetetlen megoldások követték egymást mindkét palánk alatt.

 Az ennek megfelelően elborzaszó dobószázalék mindkét csapatnál 30 % volt szünetben, erre mondhatjuk, hogy ha a nézőtérről, utcai ruhában ugrik be valaki, sokkal rosszabb az se lehetett volna. Palánk alatt az Albacomp dominált, Townest, a hazaiak sokat dicsért centerét reménytelen helyzetében cserével szánta meg Meszlényi Róbert - kár, hogy igazából ezt nem sikerült kihasználni, mert támadásban sok volt az egyénieskedés és kevés a tudatosan végig játszott figura fehérvári oldalon. Ha pedig mégis megvolt a kidolgozott dobóhelyzet, rossz dobások követték - a triplavonal mögül egyetlen egyszer sem találtunk be két negyed alatt...

Így aztán hiába volt nyolcpontos előny, nem sikerült ellépni a még nálunk is gyengébben játszó Soprontól. A második félidőre annyiban változott a kép, hogy katasztrofálisról gyengére javította dobószázalékát a Sopron, főleg a pár üres hármast beemelő Molnárnak köszönhetően, miközben a fehérváriak elkövették azt a bravúrt, hogy tovább rontották saját mutatójukat.

Hihetetlen volt: sem közelről, sem távolról még csak biztató kisérletet sem nagyon láttunk, az önbizalom elillanásával pedig már egymást követték a tanácstalan megmozdulások. Hajigáltak rendesen Hangáék, ismét majdnem hússzal több kisérletük volt az ellenfélnél, gyaníthatóan rekordod döntöttek a 73 (!!) rádobásból elért 27 százalékkal. Crocker két jó próbálkozásával együtt is 25 hármasból 8% esett be... Ráadásul az első félidőben megnyert lepattanócsatát a másodikban csúnyán elvesztette az Alba, ha hinni lehet a statisztikának, főleg Townes dominált ebben a műfajban.

Összességében valóban nehezen hihető mutatókat produkálva, idegenben csak hatvan pontot kapva is simán kapott ki a csapat, elsősorban borzasztó dobóformája miatt. Zötyögve indult a találkozó, de sajnos nem az utazási sebesség felvétele, hanem további döcögés, majd kisiklás következett, akárcsak az utóbbi években mindig Sopronban.

Közepesnél nem jobb játékkal nyert az ellenfél (őszintén szólva, még dicsértük is őket ezzel...) - és ez jobban fáj a vereség tényénél is. A tanulságokat mindenesetre gyorsan le kell vonni, mert kedden újabb nehéz feladattal folytatódik a bajnokság.