Dr. Cser-Palkovics András frakcióvezető és Östör Annamária önkormányzati képviselő is virágokat helyezett el a Nemzeti Emlékhelyen, államalapítónk szarkofágjánál, miután részt vettek Szent István tiszteletére rendezett ünnepségen. A hagyományosnak számító megemlékezésen a Polgári Frakció tagjai István király szobránál és a Romkertnél is lerótták tiszteletüket.

,,Az említett király pedig hívő volt, minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom és felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát az örökszűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte, kinek tisztelete s dicsősége a magyarok közt nevezetes...'' Így ír a krónikás, a mi királyunkról. Államalapító Szent István királyról.” – kezdte beszédét dr. Balogh Ibolya a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke a Szent István – szobornál, majd így folytatta:

„A krónikás nem volt elfogult, igazat szólt. Nem vagyunk ehhez szokva manapság… Igazat mondott egy valóban nagyformátumú királyról, akinek személyében olyan országalapítót tudhatunk magunkénak, kinek sorsformáló terveit, gazdag elméleti és hitbéli műveltsége mellett célratörő gyakorlatiasság és személyes istenhit alapozta meg. Aki makacs eltökéltséggel hazát szervezett, életképes országot Európa közepén. Magyarság és európaiság, ősi erények, hagyományok és kereszténység. Mai fejjel talán kibékíthetetlennek tűnő, mégis több mint egy évezrede együtt működő fogalmak… S éppen ezen a napon, Nagyboldogasszony napján, Szent István halálának 970. évfordulóján találkozunk, hogy megidézzük a halála előtti órákat, azt a napot, amikor viaskodva az elkerülhetetlennel, Szűz Mária oltalmába ajánlotta e hazát. Bizony ez az oltalom, igen Tisztelt ünneplők – akárki is próbálja ennek az ellenkezőjét bizonygatni –, még mindig tart!”

Szent István király nemes és messzire látó uralkodással nyitotta meg történelmünk államként íródó lapjait, s vált már életében szimbólummá, akinek gondolatait, intelmeit ezer éve újra és újra érvényesnek érezzük. A bölcs nemzedékek mindig tisztelettel adóznak a régen voltak tudása, nagysága előtt, de mindig hozzáteszik mindazt, amit csak ők, a felelős utódok tehetnek hozzá. Már amennyiben felelős utódként viselkednek.

Pedig nekünk ez a feladatunk: megőrizni és továbbvinni őseink örökségét, bármilyen nehézségek árán is. Pontosan úgy, ahogy azt szüleinktől, nagyszüleinktől megtanultuk. Idén, 2008-ban, Szent István halálának 970.évfordulója mellett, a Megyeháza előtt látható méltóságteljes alkotás leleplezésének 70. évfordulójára emlékezünk. 1938-ban - éppen 70 éve - eleink elhatározták, hogy méltó emléket állítanak a az Államalapításnak, valamint az országot évezredre megtartó, kivételes emberi és isteni minőséget magában hordozó uralkodónak.

Sidló Ferenc szobrászművész alkotása nem csupán államalapító királyunk emléke előtti főhajtás volt, hanem üzenet is. Nekünk a - távoli múltból nézve - jövő nemzedékek számára üzentek, s hagytak jelet őseink. Nemes emlékjel ez a szobor, amely a hazaszeretetet, a nemzeti múltunk iránti tiszteletet és megbecsülést hirdeti immár hetven esztendeje. Számunkra mindez fontos kötelezettséget is jelent, hogy időről időre mi, a magyar nemzet mindenkori tagjai együtt emlékezzünk azon eleinkre, akiknek köszönhetően ma is benépesíthetjük a Kárpát-medencét.

Ezt követően dr. Balogh Ibolya Hankó Ildikó történész mondatait idézte fel: „Él Európa szívében egy nép, melynek gyökerei messze Keleten hajtottak ki. Életerős nemzetté lombosodott egyedül, önerejéből, saját tehetségéből. Hogy a harmadik évezredben is itt vagyunk mintegy 15 milliónyian, élőbben, mint valaha, azt az ország élén állt királyainknak is köszönhetjük. Cselekedeteiket, helyes vagy helytelen döntéseiket sokan és sokat elemezték. De a szokásos akadémikus kérdésre, hogy "mi lett volna ha..." már rég megszületett a válasz: a végelszámolás eredményeként itt vagyunk mi, XXI. századi magyarok.”

A Szent István-szobornál tartott ünnepség után a megemlékezők a Nemzeti Emlékhelyhez vonultak, ahol koszorúkat és virágokat helyeztek el István királyunk szarkofágjánál.

Képgaléria az ünnepségről: