Mesébe illő álom valósul meg néhány hónap múlva: a Comenius frissen érettségizett diákja, Soproni András a nemzetközi diákok által elnyerhető legmagasabb tanulmányi alapú ösztöndíjjal került be az Egyesül Államok legrangosabb programjába, mely a NASA támogatását élvezi. Így ősszel már az arizonai Tucsonban kutathatja a végtelen űrt és vehet részt nagyszabású kísérletekben. Ez az egyetem évek óta a legmagasabb színvonalú asztronómiai és asztrofizikai képzési helyszínnek számít az Egyesült Államokban. Olyan projektekhez csatlakozik, mint a James Webb űrteleszkóp űrbe juttatása vagy az OSIRIS-REx, ami a Bennu aszteroidáról a Földre visszahozott mintákkal foglalkozó misszió.

.

„Az egyetem tanulmányi eredmények alapján határozta meg az ösztöndíjat, valamint esszéket is kellett írni. Mivel végig kitűnő voltam, így tökéletes volt az átlagom és az esszéimet is nagyon jónak találták, valamint verseny-eredményeket is fel tudtam mutatni, így sikerült a maximális pontszámú bejutás.” – árulta el András – „Amerikában nagyon nagyra értékelik, ha valaki kiemelkedő teljesítményt nyújt a sportban, én pedig évekig gokartoztam, országos bajnok is voltam.”

Hozzátette: még Százhalombattán kezdte el a gokartot, mert vonzotta az autók és a gyorsaság világa (mint általában a fiúkat), s nagyon korán kiderült, hogy van hozzá tehetsége. Miután országos bajnok lett, lehetősége nyílt arra, hogy szintet lépjen, ehhez viszont magántanulónak kellett volna lennie, hiszen e sport teljes embert kíván, folyamatos edzéseket, kizárólagos koncentrációt. Ő viszont inkább a tanulásra fordította figyelmét – és a csillagászatra, ami már hatéves kora óta figyelme középpontjában áll.

Akkor kapta ugyanis első távcsövét édesapjától, mert nagyon érdekelték a csillagok és a világűr. Azóta számtalan könyvet olvasott a témában, dokumentumfilmeket nézett és asztronómiai kamerák segítségével kémlelte az égboltot. Foglalkozni kezdett az asztrofotográfiával: távcsövekkel fotózza a galaxisokat, a ködöket. Olyannyira beleásta magát e témába, hogy régóta nem kétséges számára, hogy ezen a területen szeretne majd dolgozni.

.

„Azért is választottam ezt az egyetemet, mert láttam, hogy itt a fókusz a kutatáson van. A diákokat olyan szituációkba helyezik, mintha tényleges kutatásokat végeznének, sőt, valós projektekhez is kapcsolódhatnak.” – mesélte – „Az intézménynek van egy obszervatóriuma, amit már elsőben látogatnak a tanulók, tehát nemcsak a könyvekből tanulnak a csillagászatról, hanem azonnal tapasztalatokat is szereznek. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok időt fogok az obszervatóriumban tölteni. Júliusban indulok – és persze nagyon izgulok, hiszen tudom, mennyi élmény vár ott rám.”

Megfelelő nyelvtudás nélkül persze hiába szeretne Amerikában egyetemre járni… Ezért is hálás a szüleinek, hogy beíratták a Comeniusba (ahol negyedikes kora óta tanult), hogy fontos volt számukra, hogy gyermekük kéttannyelvű iskolában végezze tanulmányait. Egy olyan helyen, ahol erős nyelvoktatás folyik, s mely jó híre méltán mutatja a kimagasló oktatási színvonalat.

„Ez az iskola sokkal családiasabb, mint a többi, illetve, ahová korábban jártam. Mivel ez egy magániskola, így a színvonala is magasabb, s ez megmutatkozik a tanításban is. Az órák nagyon személyesek. Nemcsak leadja a tanár az anyagot, hanem plusz segítséget is kapunk. Én is bármikor odamehettem a tanárokhoz, megkérdezhettem, amit nem értettem, elmagyarázták. Ezt máshol nem tapasztaltam. Itt nem voltam magamra hagyva soha, semmilyen téren.” – fejtette ki.

.

A Comeniusban nagyon szimpatikus volt számára a sok játékos óra és a csoportmunkák (például angolból, fizikából), ahol megtanult összedolgozni másokkal – ami nagyon fontos a jövőjére nézve is, hiszen csillagásznak készül, laboratóriumban fog dolgozni, s ott nagy bajban vannak azok, akik nem tudnak csapatban dolgozni!

No, és az angol! Ebben az iskolában olyan szintű angol nyelvtudásra tett szert, hogy 11. osztályban felsőfokú nyelvvizsgát tett, spanyolból pedig középfokon beszél. Britt barátaival rendszeresen videojátékozik az Internet segítségével, s a Covid-időszak alatt is egész nap használta az angolt, mert a számítógép előtt ült és a külföldi ismerőseivel folyamatosan kommunikált. Spanyol tudását jelenleg is fejleszti, hiszen Arizona a mexikói határ közelében van, nagyon sok spanyol ajkú él a városban, így jól fog jönni a spanyol nyelvtudás is, mert hiába Amerikáról van szó, sokan nem beszélnek ott angolul.

Tanárai közül kiemelte Wunderlich Dórát, aki matematikát tanított neki nagyon magas színvonalon – a matematika pedig elengedhetetlenül szükséges a csillagászathoz. Ezen kívül Kapócs Balázst, kinek magyar óráit annak ellenére is nagyon élvezte, hogy kedvelte volna e tárgyat.

„A matematikát alapból szerettem mindig, Wunderlich tanárnő tanításmódja pedig még tovább fokozta az érdeklődésemet.” – mondta András – „Az órái nagyon viccesek voltak, s bármilyen butaságot is mondtunk, úgy reagálta le, hogy nem éreztük butának magunkat, nem volt megalázottság-érzésünk. Ez pedig növelte az önbizalmunkat, a sikerélményünket és hozzásegített ahhoz, hogy mertünk gondolkozni és mertünk kérdezni. Fejlődni pedig csak így lehet szerintem.”

.

Kifejtette, hogy a barátságos légkör az egész iskolára jellemző volt. A diákok és a tanárok nagyon közel álltak egymáshoz. Az előző iskolájában negyvenen voltak egy osztályban és három osztály volt az évfolyamban, itt viszont összesen voltak negyvenen az évfolyamon, vagyis sokkal több figyelem jutott egy-egy diákra és a kevesebb diák miatt fegyelmezni sem kellett annyit az órákon, így több ideje volt a tanárnak arra, hogy átadja a tananyagot.

Örömmel emlékezett vissza az iskola által szervezett külföldi kirándulásokra, például a franciaországi körútra, a sítáborokra Ausztriában, Olaszországban.

„Amíg nem utazok el Amerikába, folytatom az asztrofotográfiát.” – zárta beszélgetésünket – „Nagyon érdekel, hogy mit rejt a világűr. Itt élünk ezen a földön és ott van a milliárdszor nagyobb tér, ahol olyan dolgok vannak, melyek nagy részét nem ismerjük. Olyan távoli helyek léteznek, melyeket látni is nehéz. Mindig érdekeltek azok a dolgok, amiket nem ismertem, nem ismerünk, s kitalálni, hogy mi van ott, s mi miért történt. A jelen helyzetet Colombushoz tudnám hasonlítani, aki elindult egy irányba, aztán megtalálta Amerikát. A csillagászat is azon a ponton van, hogy bőven van még mit felfedezni. Még nem utaztunk el más bolygókra, csak robotokkal fedeztünk fel helyeket. Még nagyon az alapoknál járunk és úgy érzem, hogy rendkívül izgalmas ezen a területen kutatni most, mert minden nap vannak új felfedezések, melyek miatt újra kell írni a könyveket. S hátha nekem is jut majd egy fejezet…”