Bátyja hatására kezdett el a Comeniusban tanulni Szabó Vivien. A fiatal lány ötödik osztályban váltott iskolát, mert testvére is e falak között tanult, s teljesen más volt itt a légkör, mint az állami iskolákban.

„Láttam Armandon, hogy milyen jól érzi itt magát, mennyire termékeny ez a közeg, milyen sokat hozzáad a fejlődéséhez.” – mesélte Vivi a Comenius aulájában, ahol találkoztunk – „Ő is itt kezdte az ötödiket és sokat áradozott otthon arról, hogy a tanárok rendkívül kedvesek, támogatóak, s az egész iskola légköre milyen felszabadult, vidám, hogy itt mindenki milyen boldog. És én is át akartam élni ezt az élményt – s mellette megtanulni tökéltesen angolul, amire szerintem nem lett volna esélyem máshol.”

.

Kifejtette, hogy ebben az iskolában nagyon személyes kapcsolatban álltak a diákok a tanárokkal. A pedagógusok partnerként tekintettek rájuk, soha sem éreztették velük azt, hogy alárendeltek lennének és soha sem érte őket megaláztatás oktatóik részéről.

„A tanár-diák kapcsolat teljesen más volt, mint ahogyan azt a másik iskolában tapasztaltam. Konkrétan emlékszem olyan esetekre, amikor úgy kezelték le itt a tanárok a gyerek-gyerek konfliktusokat, hogy abból senki se került ki „vesztesként” vagy „vétkesként”, ami szerintem nagyon jó pedagógiai módszer!” – emlékezett vissza – „És az is nagyon tetszett mindig, hogy a napközis tanár a szünetekben ölelgette a gyerekeket, amire nagy szüksége vagy egy kisgyereknek és úgy általánosságban is elmondható, hogy a pedagógusok mindig ilyen szeretettel fordulnak a fiatalok felé. A tanárok mindig nagyon együttműködőek voltak: ha valaki betegség miatt hiányzott és nem tudott felkészülni az órákra, akkor egy hét múlva pótolhatta a dolgozatokat.”

.

E szeretettel teli közegben Vivi kellőképpen motivált volt a tanulásra is, így végig kitűnő bizonyítványnak örülhettek szülei. - Szerinte ez köszönhető annak is, hogy az órákon mert felszólalni, mivel senki se éreztette vele azt, hogy butaságot kérdez. Bizalommal tudott fordulni a tanárokhoz, akik sose nevették ki, hanem végig támogatták.

Angolból megszerezte a felsőfokú nyelvvizsgát, németből pedig a középfokút. S mindezt úgy, hogy a korábbi iskolájában első osztálytól tanulta a németet, mégse állt olyan szinten belőle, mint a Comenius diákjai. Angolul pedig korábban egyáltalán nem tanult, így egyéni tanrendet állítottak neki össze, amikor iskolát váltott: heti tíz angol órája volt, s egyénileg fejlesztették fel az osztálytársai szintjére – mindössze egy év alatt!

.

„A második idegen nyelvet is heti öt órában tanultam általános iskolában és minden tanárom nagyon készséges volt. A nyelvvizsgánál plusz felkészítő beszélgetéseket is tartottak, miközben a nyelvtani részt is nagyon komolyan vették. A fő hangsúly végig az aktív kommunikáción volt. A német nyelvtanárom is végig folyamatosan beszéltetett, ami nagyban hozzájárult a sikerhez.” – árulta el.

Vivi ötödikes korában már tagja volt az iskolai Diáktanácsnak, gimnazistaként pedig próbálta feléleszteni az előző évfolyam segítségével a Comenius Diákönkormányzatot, s ennek keretében az iskolán belül programokat szervezett (pl: Hálaadás, Halloween, Valentin nap…). Aztán megkérdezték tőle, hogy nem akar-e részt venni a Városi Diáktanács évindító táborán 2022 szeptemberében? Ő pedig élt a lehetőséggel, s a Velencén megrendezett táborban képviselte az iskolát. E táborban tudta meg, hogy lehet jelentkezi az őszi tisztújításra.

.

„Úgy éreztem, mindenképpen szeretnék egy ilyen remek társaság aktív tagja lenni, ezért beszéltem a DMSP-vel – Szőnyi Viktóriával -, aki támogatott abban, hogy induljak a választáson.” – mesélte Vivi – „Elnökként és alelnökként is megmérettettem magam, bár az alelnöki poszt állt a legközelebb a szívemhez, s végül meg is választottak alelnöknek. Az egyházi és a magániskolákat képviseltem a Városházán, ahol egy prezentációt kellett előadnom a polgármesternek, alpolgármestereknek és a szavazati joggal rendelkező iskolai delegációknak. A Comenius végig támogatott ezen az úton és sokat segített a szereplésemben, hogy az iskolámban én voltam a DÖK elnöke az utóbbi években, s e szerepkörben nagyon sokat kellett beszélnem a nyilvánosság előtt.”

Ezen kívül kommunikációját fejlesztette a tanórákon tartott prezentációk sorozata (például a történelem és a kémia órán rá osztott előadások), valamint az, hogy a Comenius Európai Parlament Nagykövet Iskolája. Ennek keretében Vivi tavaly is ott volt a Budapesten megszervezett EU-s „Hallasd a hangod!” – programon.

.

Bár ezek után azt gondolnánk, hogy a fiatal lány kacsingat a politikusi pálya felé – ez egyáltalán nem így van! Kémiából és biológiából emelt szintű érettségit tett, merthogy az egészségügy irányába szeretne továbbtanulni szülei hatására, akik szintén e területen dolgoznak. Gyógyszerész vagy fogorvos szeretne lenni, mert szeretné javítani az emberek életminőségét, hogy ezáltal egy teljesebb, boldogabb életet éljenek. Megadni a lehetőséget nekik arra, hogy örömtelibbek legyenek.

Ez az „örömszerzés” végig vonult egyébként az iskolai évei alatt is: az intézményi programok (Palacsinta Nap, Szent Patrik Nap, Comenius Napok) aktív résztvevője volt, s jó emlékként maradtak meg benne azok a rendezvények is, melyeken jurtát kellett építeni. A külföldi kirándulásokra is szívesen emlékszik vissza: járt Dublinban, Athénban, Rómában, Londonban, Franciaországban…

.

„Az angliai, írországi utazások során elmélyültek azok az ismereteink, melyeket a célnyelvi órákon tanultunk.” – mondta – „Élőben láthattuk, amit addig csak a tanárainktól tanultunk. Ezek a kirándulások rendkívüli módon szélesítették a horizontunkat, miközben összekovácsolták az iskolai közösséget, szoros barátságokat hoztak létre az osztályok között.”

Vivi tanárai közül kiemelte Szőnyi Viktóriát, aki az iskolai DÖK-nek hatalmas segítséget jelent, Kapócs Balázst, aki „úgy adja át az irodalmat, hogy azt még a fiúk is szeretik”, s akit a tantermen kívül is bármilyen problémával megkereshették – például az érettségivel vagy a továbbtanulással kapcsolatban, tanácsot kérve. Külön köszöni osztályfőnökeinek, Peringer Orsolyának és Virág Barnabásnak, hogy végig diákjaik mellett álltak jóban-rosszban.

.

„Nincs még egy ilyen iskola, ahol két osztályfőnöke is van egy osztálynak. Orsi néni és Barnabás tanár úr nagyon jól össze tudták fogni az osztályt, s nekik köszönhetően igazi családdá váltunk, amiért örökké hálás leszek.”