Ugye emlékszel még arra a jellegzetes csörgő-zörgő hangra, amikor kibontottad a ’80-as és ’90-es évek Mikulás-csomagját?

Ez a hang szinte mindenki emlékezetébe belevésődött, és mind a mai napig szeretettel és nosztalgiával gondol vissza rá. Akkoriban minden csomagnak volt egyfajta „közös íze”, mégis mindegyiknek megvolt a maga bája.

1. Mandarin vagy narancs – a Mikulás illata

A csomag kibontásakor keveredett a csoki és a citrus illata. Egy-két mandarin vagy narancs szinte mindig ott lapult a csomag alján.

2. Aszalt füge – a régi idők különlegessége

Lehetett szeretni vagy nem szeretni, de valamiért szinte minden csomagban ott volt. Ez volt az, amit általában nem értettünk, hogy miért kerül bele.

3. Héjas mogyoró – a zörgős extra

A csomag alján mindig megcsörrent. Ettől lett igazán “teli” a csomag, és valahogy mindig helyet kapott benne.

4. A kisebb csokimikulás – az első falat

Mindig volt benne egy kisebb, egyszerűbb csokimikulás. Ez általában azonnal elfogyott, amint szabad volt kibontani.

5. A nagy csokimikulás – a csomag büszkesége

Ez volt a fő látványelem. Mindegy volt, mennyire volt finom: a Mikulás-csomag egyszerűen nem létezett nélküle.

6. Étcsokis Mikulás – a korszak kevésbé kedvelt szereplője

Sok csomagba ez került, mert gyakran ilyen volt kapható. A gyerekek többsége nem rajongott érte, de megszokott része volt az ünnepnek.

7. Boci csoki, francia drazsé – a biztos favoritok

A francia drazsé színei, vagy egy kis Boci csoki igazi örömöt jelentett. Ezek voltak azok, amiket tényleg szerettünk.

8. Kinder-tojás – a ritka, különleges meglepetés

Ha valaki ilyet talált a csomagban, az már igazi “wow”-élmény volt. Nem volt mindenkinél, de pont ettől számított nagy dolognak.

9. Apró figurácska vagy apró műanyag játék – a meglepetés eleme

Egy kis apróság, ami megbújt az édességek között. Nem volt nagy érték, de annál nagyobb öröm volt rábukkanni.

10. A csillogó virgács – a hagyományos kísérő

A csomag tetején gyakran ott állt a virgács. Nem fenyegetésként szolgált, inkább csak hozzátartozott a látványhoz — egy kis Mikulásos kellék.

Minden egyes kis darab egy-egy apró csoda volt. A zörgő csomagolóanyag a mandarin és a csoki jellegzetesen keveredő illata mind-mind külön örömöt adtak, és az egész élményt varázslatossá tették.

Akkoriban nem az volt a lényeg, hogy minél nagyobb vagy drágább ajándék legyen a csomagban. Apró édességek, egy kis műanyagjáték, esetleg egy virgács — ezek adták a Mikulás varázsát, és minden évben újraélesztették a gyermeki izgalmat.

Manapság, amikor az ajándékok gyakran fényesek és látványosak, érdemes visszagondolni ezekre a pillanatokra: a kis örömök csodája, a csomag apró részletei és a decemberi reggelek varázsa azok, amik igazán emlékezetessé tették a gyerekkort.