Bakonyi István, a Vörösmarty Társaság elnökének beszámolója a 2008. május 14-i közgyűlésen hangzott el.

Egy év ( meg majdnem húsz) a Vörösmarty Társaság életében Emlékszem: novemberben lesz két évtizede, hogy egy ködös őszi délutánon újjáalakult a Szózat költőjéről elnevezett irodalmi, művészeti társaság az ugyancsak ezt a nevet viselő fehérvári színház kamaratermében, a Pelikánban. A Petőfi szellemét is őrző hely ha nem is kultikus a szó szoros értelmében, azért voltunk sokan, akik jelképesnek érezhettük a helyet és az időt a rendszerváltás előtti végjátékban. Mi éppen újjászülettünk, egy rendszer a végóráit élte, bár azt sem feledem, hogy éppen egy akkori szervezet, a Pozsgay-féle Népfront bábáskodott a születésnél. Azok után, hogy ez a társaság többször élt már, de a különféle és drasztikus korszakok pusztításai következtében „reinkarnálódnia” kellett 1988-ban. S ez a két évtized nemcsak személyes öregedésünknek, de vállalt tetteinknek is tanúja. Nem mondhatok ma sem mást, mint azt, hogy a feladat összetett volt, s az ma is. Őrizni legnagyobb romantikus költőnk szellemi, erkölcsi hagyatékát, szervezni a régió irodalmi életét, foglalkozni más művészeti ágakkal is, stabilizálni a helyi könyvkiadást, s mindenképpen a társadalom életében hasznos társasággá, szellemi műhellyé válni. Anélkül, hogy bármilyen tartósabb vagy múlékony politikai irányzat uszályába kerülnénk. Természetesen tudnunk kell az életet alakító főbb mozgató erőkről, ám ugyanakkor őriznünk kell szellemi függetlenségünket. Ezt kívánja meg az irodalom és a művészet természete, s ezt kívánja meg az a törekvésünk, mi szerint az érték fölmutatása a legfontosabb. Tudom persze, hogy ez vitatható és sikamlós terület, és nehéz időnként az eligazodás. Ám ha csak néhány, fölvállalt nevet mondok az elmúlt két évtizedből, akkor tán látszik a fenti törekvés. Németh László, Pilinszky János, Illyés Gyula, Nagy László, Csoóri Sándor, József Attila, Jankovich Ferenc, Takács Imre, Örkény István, Csokonai Vitéz Mihály és mások. A névsor rögtönzött, de az éppen felsorolt neveket tudatosan raktam egymás mellé. De mondhatnék képzőművészeket is: Áron Nagy Lajos, Szász Endre, Vén Zoltán, Bory Jenő, Komócsin Ilona, Pallay József, M. Tóth István, König Róbert és mások. Nem mondhatok tehát mást, mint hogy a nyitottságot meg kell őriznünk. S ebben vannak jó társaink, s az elmúlt év májusa óta ezek a társak egyre hűségesebbek lettek hozzánk. Mindenek előtt a megye és a város önkormányzata, a város művelődési és oktatási intézményei, az egyházi felekezetek, az egy-egy konkrét célt támogató szponzorok, a szellem emberei. Nekik köszönhetően folytathattuk a két évtizede megkezdett tevékenységet, s bővíthettük repertoárunkat. E bővülés egyik jele, hogy néhány hónapja működik a Tolcsvay Klub, de más zenei rendezvények is egyre gyakrabban kapnak helyet másfél éve fölújított termünkben. Mint ahogy a kiállítások is kulturált körülmények között nyílhatnak meg, és igényes környezetet is biztosítanak az irodalmi esteknek. A társasági élet fő terepe továbbra is az Áron Nagy Lajosról elnevezett művészeti tagozat, havi összejöveteleivel, és döntő mértékben ők a gazdái a kiállításoknak is. Mind a zenei, mind a képzőművészeti események olyan látogatókat is vonzanak, akik új arcokat jelentenek életünkben, s közöttük szerencsére egyre több a fiatal. Ezt azért hangsúlyozom, mert ismerős az észrevétel: egy kissé elöregedtünk, s a mai ifjabb nemzedékeket nehezebben tudjuk megszólítani. A kritika jogos, és meg kell jegyeznek, hogy ezen a téren sokat kéne még tennünk. Tehát elmondhatjuk, hogy főleg a folytonosság jellemzi munkánkat. Így gyarapodhatott a könyvkiadás. Ez mindenképpen örvendetes, akkor is, ha tisztában vagyunk pl. a terjesztés nehézségeivel, s az érdektelenség fájó jelenlétével. A tavaly májusi közgyűlés óta kiadtunk egy újabb Bástya-antológiát, a Francsics-albumot, Pásztohy Domokos, Jankovich Ferenc és Török-Zselenszky Tamás verseskötetét. Most, az idei könyvhétre jelenik meg Sobor Antal, Balajthy Ferenc, Bokros János könyve, valamint a nyolcadik Bástya. Ez utóbbi antológiával kapcsolatban ismét hangsúlyozom, hogy a Kodolányi Főiskola és a Vörösmarty Társaság közös szellemi terméke. S ha a Vár c. folyóiratot, mint a Szent István Művelődési Ház kiadványát is megemlítem, akkor azt is ki kell emelnem, hogy ez a két fórum a régió kultúráját is szolgálja, szemben az egyébként kétségtelenül színvonalas Árgussal, amely folyóirat alig foglalkozik a régió, a város, a megyei irodalmával és kultúrájával. Így hát nekünk többszörös a felelősségünk és a feladatvállalásunk. Ez mozgatja rendezvényeink tervezését is. Az elmúlt évben (májustól májusig) minden hónapban több rendezvényünk volt, többnyire a Kossuth utcai székházban, de időnként vidéki településeken is. Legutóbbi közgyűlésünk után került sor a tavalyi ünnepi könyvhétre. Azt nem számítva (holott azon számos közös programunk volt) mindmáig, pontosabban a mostani május végéig 34 programra került sor, s ez 10-zel több, mint a megelőző évben volt. Természetesen a számok önmagukban nem sokat mondanak, azt azonban mindenképpen jelzik, hogy igyekeztünk kihasználni lehetőségeinket. S ebbe még nem számítottam be néhány vidéki rendezvényt, valamint a határainkon túli magyar irodalomnak helyet adó konferenciát is, aminek társrendezői vagyunk évek óta. Nem kívánom fölsorolni az összes programot, hiszen arról a tagság folyamatosan értesül, s a megyei és a városi médiumok is rendszeresen beszámolnak dolgainkról. Néhány pillanatot azért szeretnék kiemelni. Vendégeink között köszönthettük például Jókai Annát, Máté Imrét, Gömöri Györgyöt, Bába Ivánt, Nemcsák Károlyt, a Tolcsvay Triót, a Mits Jazz Band-et, Serfőző Simont, Dinnyés Józsefet, Spányi Antalt, Bencédy Józsefet, Zsille Gábort, a Fiatal Írók Szövetségének tagjait. Emlékeztünk Jankovich Ferencre, Ormos Gerőre és Bella Istvánra. Kiállítást rendeztünk Vén Zoltánnak, Somogyi Tamásnak, Revák Istvánnak, Marsai Ágnesnek és a Társaság képzőművészeinek. Taglétszámunk jelenleg 185, ám vannak veszteségeink is. Tavaly hunyt el Matók János, az idén pedig Dr. Halmos István. Emléküket őrizzük, munkájukat köszönjük. A hamarosan beköszöntő őszi időszakban hasonlóképpen szeretnénk folytatni tevékenységünket. (Bakonyi István)