65 évvel ezelőtt jelent meg Szantai Sándor első költeménye. Eleinte üzemi lapokban, majd budapesti újságokban publikált. Hamarosan saját kötetekkel is gazdagította a könyvesboltok kínálatát, s közel ötven antológiában mutatták be verseit. Több irodalmi társaság tagja, ő vezette Gödöllőn a Művészbarátok Egyesületét és a Helytörténeti Klubot. Kapott már Krúdy-emlékérmet, valamint a Magyar Kultúra Lovagja címet is magáénak tudhatja.

A festő képei előtt Csak állsz, csak állsz s jön az út feléd és hallod a léptek örömét! Távolabb látod: megnyílt az ég s egy felhő mozdul, mely oly sötét… A nap is ott van. Jele a fény, életet hordoz, csobog a víz… Sugárzás ragyog a fák hegyén madárszárny csapkod. Nem egy, de tíz! Gördül a szikla, fenséges táj és hunyod szemed, mégis látod ha jő, rombol a vihar, az fáj. Él a természet, friss virágokkibontott szirmait csodálod és él benned áldott világod… Csiszoltam tengelyt s verset Csiszoltam tengelyt s verset, dal lett és motor. Ember! nagyobb leszel, ha gondolkodol. A múló évek számos kérdést adnak Mit alkottál a világnak s önmagadnak? Hoztál-e fényt, amikor vakság lett az úr S szenvedtél bensõdben: kimondhatatlanul… Megdermedtél egy pillanatra, de hited Tudtad az emberben el nem veszítheted, S nem a magad bánatának mély sebe Bántott, de az, ha másnak nem volt kenyere. A békítõ jobbot elfogadták, remélted Mi az emberé, ha nem a szív, a lélek… Munkába kezdtél s örültél a szikrának, Így üzentél messzi, távoli világnak. Itt él egy nép, mely oly sok vért adott S kínjában, fájdalmában alig jajgatott. Elpusztult, megölt soha vissza nem térõk Emlékét õrizzük mi, a túlélõk. És elõre kellett látnod, szentül tudtad: Temetni, feledni kell a vérzõ múltat. És nem a kiásott, porló csontok felett Kell megbénítani életet, nemzetet, De különbül élni, ítélni, dolgozni: Új reményt, új hitet, új erkölcsöt hozni. S gépek zaja adott erre alapot, A munkáskéz, mely dolgozott, alkotott Az osztály, mely mindig hordta a terheket, Verejtékezve a legtöbbet szenvedett. Újért mozdult és friss erõként épített: Magában hordott elvet, jövõt és hitet. Csiszoltam tengelyt s verset, dal lett és motor. Ember! nagyobb leszel, ha munkálkodol. A múló évek számos kérdést adnak Mit alkottál a világnak s önmagadnak? S ha szíved és lelked helyére tetted, Nem múltak hiába az évek feletted. Estére anyám hazavár Anyám, várod fiad, s nem jöhet, Hullatod értem a könnyeket, Arcodon gondok redõje: ránc, Anyám, ne mondd senkinek, mi bánt! Órák múlása, hogy egyre megy, Te várod fiad, ki nem jöhet. Alkonyatkor, egyre csak várva, Karjaid ölelõn kitárva, Valakit látsz, azt hiszed, õ jön, Ki karodba hull, csókkal köszön, Lámpák kigyúlnak és este megy, Így várod fiad, ki nem jöhet. Ágyat bontasz és gondolod, Fiad itt mennyit álmodott, Rólam mesél az ágy, a vacok, Jó puha, pihegõ vánkosok, És simítja áldott két kezed Így várod fiad, ki nem jöhet. Késõbb a lámpát eloltod A szél jön, rázza az ablakod, Lépteim hallod, halk kopogás, Élõ a kép, mégis látomás, És sokáig nem hunyod le szemed, Mert várod fiad, ki nem jöhet. Magasztos élet Létezni úgy szerettem volna… Hogy kalászba szökkenve éljek Madárdallal és megáldva Átöleljem a messzeséget, Hosszú-hosszú távlatába. Csendesen ringva benn a földben Aranyban és napsugárban Várni mikor értem jönnek Illatos és meleg nyárban. Öröm lennék és szeretet Éltető hit a világban És áldanák a nevemet Pusztákon és kormos gyárban. Vasárnaponként foszlós kalács Hétköznap fekete kenyér És minden ember igaz barát Mely bennem és mely velem él. Meggyet szednek a lányok I. Meggyet szednek a lányok A lányok Én meg nézek fel rájok Fel rájok. Libben rajtuk a szoknya A szoknya S mi látszik ki alóla Alóla? Észrevesznek nevetnek Nevetnek Mi tetszik a szememnek Szememnek? Összébb húzzák a szoknyát A szoknyát Fehér térdük takarják Takarják. II. Meggyet szedni így érdemes Így a jó Mikor van ott három kislány Daloló. Azt dadolják, hogy a legény Mily betyár Nem egy lányhoz, de kettõhöz Is eljár. Miniszterekhez (Különösképpen Gráf Józsefhez) Birtokunk-e a Föld? A zöldülő vetés? Magjainkba zárt élet, új jövendő? Vagy marad továbbra a röghöz kötöttség, mi itt a lehetőség s mi a teendő? Ezredév – múlt sötétje – és oly dicső múlt! Trianon ránk rakódott terheit bírni, a magyar ember sokat átélt s tanult, nem egyszer mosolyogva tudott csak sírni! Most előttünk a távlatok: Európa! Erre nyomul gazdagodni az úr s nem úr. Néhol kigyulladnak fények, némi pompa És fejünkre cseltevések özöne hull… A városok még élnek, roggyan a vidék, magyar ugaron elárvult gyümölcsösök. Kamionok száza száguldoz s holttestek nyögő roncsok, soha fel nem szálló ködök? Miénk a föld, vagy másnak kell birtokolni? Kína arat itt: felleljük őket szerte, Plázák árnya vetődik minden dolgunkra, idegen árúkkal vagyunk áldva-verve! Nyomorogj, magyar, fel ne add, a szél éled! A távlatok színei villogva hunynak, „Gyomrunkba ne kerüljön ’…ipari szemét” Kimondatott: s a feladatok tornyosulnak. Jöttünk valahonnan hegyek-völgyek ölén, voltunk mokányok, szerettünk előre törni, a harcok során vezéreink, uraink bánatunkat belénk tudták gyömöszölni. Ha már nem rablási szándék miatt nyögünk, de kedvünk szerint tudunk tenni, alkotni, a világot felemelők között mi is a válogatott szépet tudjuk adni – s ide – hozni. Miden időben viharban álltunk Minden időben viharban álltunk És hogy teljesült-e vágyunk, álmunk Megmondja a történelem. Tört ránk s vert bennünket tatár, törökFelettünk a német erősködöttA cár is küldött ránk nagy seregetElpusztítani mégsem lehetettMagyar hazánkat, magyar népünket.Nemrég káderezett emberekÜltek, telepedtek nyakunkraS nem ők voltak a szolgákDe a nemzet lett szolga.S majd újra a behemót hadseregZúdult ránk s rombolt ittÖtvenhat…népfelkelés forradalomVilággá kiáltott fájdalom.S most örvénylő forgatagban,Melyben él népünk s az öt világrészÉs szenvedi kelet-nyugat viharát,Lassan feladja erejét, önmagátÚjabb vereség? Bizakodás?Nemzetek táborában létezésS a jövő távlataiban A megmaradás! Bizony mondom Szép házban lakni ( téglát nem rakni) de sokan szeretnek modernebb bútort asztalra jó bort így bizony! de sokan szeretnek. Kocsiba ülni nõkre vadászni de sokan szeretnek állami pénzen utazni szépen mondhatom? de sokan szeretnek. Több fizetséget gyönyörûséget de sokan szeretnek s dolgozni többet inkább mi könnyebb így bizony! de sokan szeretnek. Szájat jártatni jól kritizálni de sokan szeretnek hibát elõzni nem, de tetõzni mondhatom? de sokan szeretnek. Hûsben nyaralni télen nem fázni de sokan szeretnek rangot szerezni s nem sokat tenni így bizony! de sokan szeretnek. Munkáról szólni s arról papolni de sokan szeretnek és menekülni távol az igazi munkától de sokan de sokan de sokan szeretnek! Hány háború dúlta már a földet Hány háború dúlta már a földet Beszélnek róla véres századok. Beszél a történelem – de tudd meg: A nép mindig békéről álmodott. Még vívta harcát, de már a békét Látta, s várta a jövendő korban. Készültek rá, kik a bástyát védték, Kik feküdtek a lövészárkokban. Mind a békét óhajtotta, vágyta, Földek művelését, ekét, kapát, A lélek csendjét, és mind kívánta Az emberi élet nagy nyugalmát. És ma, mikor a háború galád Vad támadás, és nem vitézi tett, Nincs biztonságban gyermek, család Az emberiség semmivé lett? Modern fegyverek, hajók, rakéták, Tüzet okádó, rafinált gépek, S míg fent repülők cirkálnak át, Alant falvak, apró házak égnek. Ezer bomba szaggatja a földet Testbe fúródik millió repesz S az a hős, ki gyilkolhat többet Az emberi élet értelme ez? Hány háború dúlta már a földet Beszélnek róla véres századok Beszél a történelem – de tudd meg: A nép mindig békéről álmodott.