Akármilyen szellemi- és/vagy testi sérültekkel foglalkozó rendezvényre látogatok el, mindig ott találom Látrányi Viktóriát, a Fehérvár Televízió szerkesztő-riporterét, aki épp (bár pontosabb lenne úgy fogalmazni: „mindig épp”) mikrofonnal a kezében irányítja az operatőrt – kit és milyen szögből vegyen fel, hogy megfelelő vágókép készüljön a riportokhoz. Úgy látszik, nemcsak én vettem észre kimagasló szociális érzékenységét – az Esélyegyenlőségi Hónap keretében Esély Díjat kapott.

A kitüntetést az esélyegyenlőségért végzett munkáért ítélték oda a Fehérvár FC Kft-nek, Kissné Berta Rozália jeltolmácsnak, s Látrányi Viktóriának, aki igencsak meglepődött: munkahelyén mindenki tudta, hogy díjat kap, ám neki nem mondták meg. Inkább kiküldték forgatni a rendezvényre, s titokban utána ment az „igazi” TV-s csapat, hogy megörökítsék e jeles eseményt. Ő tehát ott, a helyszínen szembesült azzal, hogy rá esett a választás, amikor is kiszólították a színpadra, s átnyújtották neki az emléklapot és a reményt jelképező kerámia plakettet. Viktória három-négy éve foglalkozik az esélyegyenlőség témakörével a városi televíziónál, kilenc-tíz hónapja a Magyar Televízió Sorstársak című műsorának megyei tudósítója, valamint az írott sajtó sem nélkülözheti őt. Amikor e díjról beszélgettem vele, akkor is egy jótékonysági rendezvényen dolgozott: egy cross-motoros miatt megsérült kisfiú, Kerpel Szabolcs gyógykezeltetésére szervezett adománygyűjtésről készült hírt adni a TV-nézőknek. Azt hiszem, ez a díj valóban méltó helyre került… Kapcsolódó cikkünk: http://www.fehervarihirek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1539&Itemid=31