A magyar festészetben „magányos jelenség”-ként emlegetett gróf Batthyány Gyula rajzaiból nyílt tárlat kedden a Hiemer-házban. A kiállítást korábban a bicskei Battyhány-kastélyban láttam, ahol Vásárhelyi János, a kastély igazgatója kalauzolt végig a grafikák között, s akkori élményeim most új színt kaptak. Igaz, Székesfehérvárra csak egy kis részlete érkezett a műalkotásoknak – Bicskén több, mint harminc képet mutattak be két szekcióba rendezve -, ám ez is egy csodálatos tehetséget hirdetett.

Gróf Batthyány Gyula 1887. május 10-én született az első felelős magyar miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos dédunokájaként. Foglalkozott portréfestészettel, készített könyvillusztrációkat, valamint díszlet- és jelmeztervezőként, pedagógusként is igen elismert volt. Tehetségét 1916-ban San Franciscoban ezüstéremmel jutalmazták, 1930-ban aranyérmet kapott Barcelonában, az 1937-bes párizsi világkiállításon pedig bronzéremes lett. 1914-1928-ig lakott a Fejér megyei Bicskén. Művei hiresek sajátos, kecses, elnyújtott alakábrázolása miatt. Képeinek szecessziós hatása van, s gyakran mondták rá, hogy „virtuóz rajzosság” jellemzi. Alkotásai nagy része egyébként a II. világháború alatt tönkrement vagy eltűnt, de szerencsére sok közülük haza és külföldi múzeumokban kötött ki. A Bicskén és Székesfehérváron bemutatott anyag például másolat, az eredeti a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában van. Az „eredeti kollekciós” tárlat egyik fele a „Képek a magyar múltból” -címet kapta, mivel felvillantja hazánk fontos történelmi szakaszait: a magyarok bejövetelét, a kereszténység felvételét, Szent István korát, Szent Lászlót, Dózsa György kínjait, a Szabadságharcot. A másik rész közel tíz képből áll, a „Jelenetek a legnagyobb magyar életéből” – elnevezéssel bír, s gróf Széchenyi István életének legismertebb pontjait illusztrálja: a Lánchíd megépítését, egy Országgyűlési ülést, az árvizet…