Harmincöt percig nagyon jól játszott a Vidi, a csapat „csak” a helyzetkihasználással állt hadilábon. A meccs első harmadában okkal reménykedtünk, akár gólzáporos győzelemben is. Amikor Farkas Balázs a büntetőnknél a labda mögé állt, még szépnek tűnt minden, a következő két perc azonban rémálommá vált. Nem csak kimaradt a mi tizenegyesünk, de az ellentámadásból a Honvéd rúgott büntetőt, Koller pedig piros lapot kapott: bármelyiknek nehéz megfejteni az okát.

A berúgott kispesti tizenegyes, az emberhátrány megfogta a csapatot, és az első találatot is jegyző Hercegfalvi a védők koncentrációs hibáját kihasználva megduplázta a vendégelőnyt. A második félidőben, emberhátrányban, küzdött a csapat, de a fejekben nem múlt el nyomtalanul az első félidő. Kevésbé volt összeszedett a játék, mint az elején, a játékot tördelő Honvéd meg tudta akadályozni a veszélyesebb helyzetek kialakítását – volt azért néhány sansz így is (több mint a jobbára a védekezésre figyelő ellenfélnek), de nem sikerült mattolni a megbízhatóan védő Rabóczkit. A végére is, maradt a 0-2. „Végig nyílt mérkőzés volt, egy nagyon jó ellenfelet sikerült legyőznünk” – sommázta igen röviden a mérkőzést Sisa Tibor, a Budapest Honvéd vezetőedzője. Hasonlóan tömören fogalmazta meg véleményét Varga István, a Fehérvár mestere: „A Honvéd élt azzal a lehetőséggel, ami számukra ezen a mérkőzésen megadatott. Többet nem mondanék, inkább megtartom magamnak, mert a csapatomnak és a klubnak nem szeretnék rosszat.” Újságírói kérdésekre válaszolva kijelentette, a játékvezetésről nem akar beszélni, nem szeretné minősíteni azt, hogy mintegy negyedóra alatt három védőnk kapott sárgalapot. Sisa Tibor aztán bővebben értékelve elmondta: „Az első félidőben több olyan támadásunk volt, amelyben benne volt a gólveszély és végül a gól is. Dícséret illeti a csapatot, mert mindenki igyekezett kihozni magából a legtöbbet. Egy-egy játékost nem szívesen emel ki az ember, de azt el kell ismerni, hogy a kapusunknak, Rabóczkinak köszönhetjük a győzelem jelentős részét. „