Az erre az alkalomra rekrutált magyar Ligaválogatott kellemes, fogyasztható mérkőzésen, 5-2-es vereséget szenvedett a Puskás Ferenc Stadionban az AC Milantól. A Mészöly Géza által meghívott két fehérvári, egyaránt jó teljesítményt nyújtott – Horváth Gábor végig, Farkas Balázs az utolsó negyedóráig a pályán volt.

Maga a meccs pontosan olyan volt, amilyen egy ilyen bajnokság közben, sőt hét közben rendezett gála lehet. A meghívó derekasan igyekezett, az első félidőben, a nagyobb cserehullámig jó partnere volt a díszvendégnek, sőt a meccs elején még vezetni is tudott. A hajrában azután a lombardiai világsztárok megrázták magukat és – egyéni, védelmi hibákat is kihasználva – tekintélyessé tették a különbséget:már, csak a renomé kedvéért is. Mintegy húszezer néző látta a helyszínen a meccset és azt gondoljuk, aki kifizette a magyar stadionokban rendhagyónak számító, borsos jegyárakat, azt kapta, amit várhatott. Éles meccset, küzdelmet, „igazi futballt” nem, de világsztárokat testközelből, extraklasszisok gálaelőadását – azt igen. Ma ennyire képes a futballunk. Az, hogy a pályára lépett magyar játékosok számára nagy élmény volt Kaká, Ronaldinho, Sevcsenko, Beckham, Seedorf és a többiek ellen játszani, nem kérdés, alkalmasint bárki szívesen ment volna. Becsüljük meg, hogy itt volt a Milan. Horváth Gábor: „Szerintem a találkozó elérte a célját, hiszen egy igazi gálamérkőzés volt, amit a közönség is, mi is élveztünk. Az elején a Milan játékosai érzésem szerint kissé meglepődtek, azt hiszem arra számítottak, hogy lazán bejön nekik minden, amit akarnak a pályán. Ehhez képest egy viszonylag egységes magyar csapattal találták magukat szembe, ráadásul mi szereztünk vezetést. A második 45 perc már gyengébbre sikeredett. Számomra óriási élmény volt olyan világsztárok ellen futballozni, mint Kaká, vagy Beckham. Mezt nem cseréltem senkivel, mivel a Milanból többen nem akarták megtenni ezt a gesztust. Összeségében pozitív élmény volt a tegnapi meccs, s úgy érzem nem vallottam szégyent a játékommal sem.” Farkas Balázs: „Egy ilyen meccsen jó is és rossz is játszani. Jó, hiszen nem adatik meg minden nap, hogy klasszisok ellen léphessen pályára az ember, de rossz, mert szembesül azzal, hogy ezt a játékot mennyivel másképpen is lehet űzni… Nem magyarázkodás, de megjegyzem: mi egyszeri összeállításban léptünk pályára – egy kétnapos összetartás alatt nem sokat lehet tenni – míg a Milan egy összeszokott gárda. Ugyanakkor feltűnő volt a mi játékunkban a minőségi különbség a két félidő között. Az elsőben számos helyzetet dolgoztunk ki, gólt is rúgtunk, míg a második félidőben a cserék következtében megbomlott a viszonylagos egység. Egyébként az olaszok – akik rendesen megfuttattak minket – meglehetősen arrogánsak, fölényesek voltak az első húsz percben, ennek jele volt Beckham hirtelen kirohanása is Kabát ellen. Később némileg lehiggadtak, bár a játékvezető is megijedhetett, mert utána inkább nekik fújt.”