Olyan jó járni a falvakat, kisebb községeket, s beszélgetni a helybeliekkel. Több olyan dolog is kiderülhet ugyanis ilyenkor, amit az Internetező, TV-bújó „modern ember” nem is sejthet. Például az, hogy egyre többen érzik fontosnak a hagyományőrzést, az ősi szokások felelevenítését, s tevékenyen tesznek is az „ötlet” megvalósításáért. S mindezt nem haszonszerző céllal, turista-csalogató reklámfogásként használják vendéglátó egységeket, avagy népies kellékeket árusító boltok „felfuttatásához”, hanem valódi magyarság-tudatból, elvek által vezérelve.

Kiváló példát szolgáltatnak erre a csákberényiek, akik létrehozták a Nefelejcs Kulturális és Hagyományőrző Egyesületet. Sáfrán Andrásnétól, az Egyesület elnökétől megtudtuk, hogy szervezetük „gondolati szinten” tavaly októberben jött létre, idén januárban tartották meg az alakuló ülésüket, s még folyamatban van a hivatalos bejegyzés. Ám addig sem tétlenkednek: már decemberben összefogtak a Katolikus Karitásszal, a Református Egyházzal és a helyi Nyugdíjas Klubbal, hogy megszépítsék az Adventi készülődést forralt borral, épített betlehemmel és kis műsorral, februárban pedig „asszonyfarsangot” rendeztek. Hogy ez mit takar? Az asszonyok megsütötték az útravaló fánkot, s végigjárták a környékbeli szőlősgazdák pincéit, hogy megkóstolják a finom borokat. Húsvétkor tojásgurító versenyre hívták össze a bakonykúti lakosokat: mintegy 1000 tojást vittek fel az egyik közeli hegyre (Fejér megye 1000 éves fennállásának apropóján), hogy felelevenítsék e régi, lassan feledésbe merülő hagyományt. Az „alapanyagot” a község háziasszonyai ajánlották fel az Egyesületnek – sütéskor, főzéskor gondoltak e programra, így nem törték össze a tojáshéjat, hanem kifújták a belsejét, majd kiöntötték gipsszel, nehogy elfújja majd a szél. A következő program a helyi óvodásokkal való ibolyagyűjtés volt, ami egybeesik a környékbeli tavaszi hérics virágzásával – ezt az élénken sárgálló réti virágot is megcsodálták a gyerekekkel. Aztán májusfát is állítottak – a fára a csákberényi lányok hímezték a kendőket díszítésül. „Rendezvényeinkkel meg akarjuk színesíteni a falu életét.” – nyilatkozta Sáfrán Andrásné – „Annyi érték és kincs van itt, hogy nem szabad veszni hagyni. Célunk, hogy olyan programokat szervezzünk, amelyeken közelebb kerülhetnek egymáshoz az emberek.” Az Egyesülethez pedig bárki csatlakozhat. Az alapító „létszám” 18 főt takar, életkoruk pedig a 18 évestől a nyugdíjas korosztályig terjed. Mindenkire számítanak, akiben benne van a tenni akarás. Éppen ezért „összedolgoznak” a falu más civil szervezeteivel is.