Marko Andics az a játékos, aki talán a legegyenletesebb teljesítményt nyújtotta a bajnokságban, s ezt mintegy megkoronázandó, közönségdíjas gólt rúgott a Vasas ellen. Vajon hogy értékeli ő a saját, illetve a csapat teljesítményét?

– Természetesen minden mérkőzésen igyekeztem kihozni magamból a legtöbbet. Ez hol jobban sikerült, hol kevésbé. A közönség egy év alatt megismerhette a stílusomat: szeretek felfutni hátulról, ha csak lehet, bár elismerem, ez néha kockázatos. Ugyanakkor a keményebb játék híve vagyok. – Mennyire feküdt neked a balhátvéd poszt? – Tulajdonképpen mindegy, melyik oldalon játszom, nem okoz problémát egyik poszt sem, bár a baloldalon talán szabadabban mozoghattam, mint a jobbon. Ezért volt több lehetőségem előre futni és adott esetben bekapcsolódni a támadásokba. Persze sok minden függ attól is, milyen felállásban játszik a csapat. – Elégedett vagy a csapat 6. helyével? – Talán furcsán hangzik, mégis úgy gondolom, annak ellenére, hogy nem értük el a kitűzött célt, elégedett vagyok, mert sokat léptünk előre a csapatépítés és a csapatjáték terén. A bajnokságban persze követtünk el hibákat és előfordult, hogy olyan együttesek ellen nem sikerült teljesítenünk, akik rosszabbak, mint mi vagyunk, miközben jó néhány meccsen – főleg a bajnokság vége felé – kifejezetten jól játszottunk és hoztuk az eredményeket. Tudom, jó kifogás sose rossz, de azt kell mondjam, ilyen a futball. – Véleményed szerint melyik meccsen ment a legjobban a csapatnak? – Szerintem a REAC ellen játszottunk úgy, ahogy mindig kellene, bár köztudott, hogy a rákospalotaiak nem képviselnek olyan játékerőt, mint mi. Az ETO viszont sokkal jobb náluk, és tavasszal, de ősszel is izgalmas, fordulatokban bővelkedő meccsen győztük le őket.