3-0, a Vidi simán, ha úgy tetszik, magától értetődő természetességgel igazolta a papírformát, győzte le a Paksot és vezeti a bajnokság egynegyede után a tabellát. Dr. Mezey György csapata szinte a kezdősípszóval egy időben magához ragadta a kezdeményezést, és felőrölte ellenfele erejét. Ez a mondat éppen úgy igaz, mint a másik, amely szerint – és ez a meccs kapcsán az egyetlen kritika, amely a Vidit érheti – a támadók ezúttal is rengeteg helyzetet alakítottak ki, de viszonylag későn dőlt el „visszafordíthatatlanul” a meccs.

A jól játszó Szakály Dénes két látványos gólt rúgott. Az elsővel vezetett szünetben a csapatunk, de már az első negyvenöt percben is szerezhetett volna a Vidi további gólokat. A fordulás után, az egyre nedvesebbé váló füvön sok lett a technikai hiba, ennek ellenére Sitku, Alves, majd Szakály előtt is adódott „ordító” helyzet mire Nagy Dani is beköszönt, és megduplázódott az előny. Ekkor, a 66. percben úgy tűnt, már csak a győzelem különbsége kérdéses, de Lázár Pali felesleges szabálytalansága nyomán a 11-es ránk ijesztett. Szerencsénkre Lisztes Krisztián nagyon gyengén rúgta meg a labdát (persze, ettől még Sebők bravúrral védett), a büntető kimaradt, a Paks elszalasztotta az esélyt, hogy visszajöjjön a meccsbe. Innentől kezdve már csak egy csapat volt a pályán – ráadásul Szakály Dénes második, a Vidi harmadik gólja olyan szép volt, hogy az akció minden momentumát, Farkas Balázs, Purovics, Alves és Szakály mozdulatát is aranyba lehetne önteni. Győzelmével a Videoton méltóképpen ünnepelte a nagy UEFA Kupa-menetelés kezdetének 25. évfordulóját, a csapat a tabella tetején maradt. De, hogy milyen szoros a mezőny, azt mutatja, úgy negyed nyolctól, miután lefújták az Újpest meccset, harmadikak is voltunk…