Mátyás király esete a kolozsvári bíróval, Mátyás és a csóri csuka mája. Sokunk számára bizonyára a népmesék történetei jutnak elsőként eszünkbe a reneszánsz uralkodó neve hallatán. Többen szociális érzékenységét hangsúlyozzák, mondván, megfeddte a nép nyakán élősködő nagyurakat. Mi a valóság Hunyadi Mátyás személyét illetően hazánk történelmében? Erre a kérdésre a Székesfehérváron nyílt rendhagyó és színvonalas tárlat segít választ adni.

Az elmúlt esztendőben, a Reneszánsz Év keretében több országos múzeum érdekes gyűjteménnyel lepte meg közönségét. Mátyás király feleségének, Beatrix királynénak egykori kódex gyűjteményének ritkaságszámba menő darabjaival, Mátyás fekete seregéről, vagy gazdasági reformjainak emléket állító tárlatot is megszemlélhette a látogató. Igaz, a lehetőségek alapját képező korabeli társadalmi és gazdasági viszonyok mindennapjait hűen tükröző tárlatok „kimaradtak” a sorból. Ezt pótolja most a rendhagyó értéket képviselő, több megyéből és határon túli múzeumtól egybegyűjtött vándorkiállítás anyaga, amelyet Székesfehérváron a Szent István Király Múzeum Fő utcai épületében „Mátyás országa” címmel láthatunk. A kiállítás tömör, ugyanakkor lényeget átfogó képet nyújt a 15 század elejei és a 16. század végi Magyarországról. A 15-16 századi eredeti kovácsolt vaskések, sarlók, ösztökék, béklyók segítségével nyerhetünk bepillantást korabeli földműves falusi nép mindennapjaiba. Megismerkedhetünk a főurak kényelmesnek nevezhető várkastélyaival, a sarkantyúk, csattok, velencei üvegpoharak révén pedig a mindennapos eszközeikkel, s olyan történelmi fogalmakkal is, mint az udvarház, kúria, a középbirtokos nemesség lakóhelye. A középbirtokos nemesség maketten bemutatott lakhelyeit is szemrevételezhetjük. A kiállításon rajzok, illusztrációk segítenek eligazodni a főúri építészet szépségeiben, a castellumok – azaz várkastélyok – világában. S hogy az élet akkoriban sem telt másként, mint napjaikban, bizonyítja, hogy burjánzott a pénzhamisítás. Ha nem is bankjegyekkel, hanem hamis alapból vert dénárokkal, mint azt a csorbakői példa is jól bizonyítja. Nem hiányzik az egyházi élet bemutatása sem, így közelebbről is megszemlélhetjük a tűzarannyal bevont ostyatartókat, aranyozott vörösréz paténákat, és egy 1488-ban keltezett ferences búcsú engedélyt, függőpecsétekkel. – Zsigmond király halála után valóságos polgárháborús hangulat uralkodott a Magyar Királyság területén. Földesúr tört földesúrra és az ország számos terültén falvak lobbantak lángra – mondja érdeklődésünkre Schmidtmayer Richárd, a Komárom-Esztergom Megyei Múzeumi Igazgatóságának muzeológus – régész munkatársa. Ilyen körülmények között Mátyás hatalomra kerülése egyenesen a gondviselésnek köszönhető, hiszen személyében nemzeti uralkodó lépett trónra, aki igyekezett a belső rendet megteremteni. Mátyás pártolta a humanista gondolkodókat, mint Galeotto Marzio-t is, aki udvarában megírja a királyról szóló, magasztaló jellegű, de sok érdekes és jellemző részletet megörökítő anekdotikus munkáját. – Az ország akkoriban jogi és gazdasági értelemben jobbágyi, nemesi, egyházi, a világi főrendek és a polgárság rétegére tagozódott, így kiállításunk célja az volt, hogy bemutassuk, Mátyás uralkodása alatt milyen körülmények között éltek azok az emberek, akik megtermelték azt az adómennyiséget, amely a kultúra és hadsereg számára anyagi alapot szolgáltatta. Mátyásról évtizedekkel később az „igazságos király” képe alakult ki. Ez sem a véletlen műve, hiszen mindehhez nagyban hozzájárult, hogy az uralkodó 1490-ben bekövetkezett halála után alig harminchat évvel a történelmi Magyarország összeomlott. A hódító török hadak valósággal ki és be jártak az ország területén. Mindezek mellett külön érdekesség, hogy a következő uralkodóház, a Jagellók idejéből ránk maradt latin nyelvű oklevél hátoldalán magyarul ezt lehet olvasni: „Meghalt Mátyás, oda az igazság.”