Akárhogy nézzük a mai evangéliumot, megdöbbenve látjuk, milyen hirtelen tud átváltani ellenszenvvé a rokonszenv. Előbb még minden szem Jézusra szegeződött,-mindenki igazat adott neki, – meglepődtek a magasztos igéken. Vagyis hihetetlen rokonszenvvel fogadták, és még büszkék is voltak, hogy saját falujukból ilyen okosan, bölcsen beszélő férfi szólott hozzájuk. És tudjuk, hogy pillanatok alatt megváltozott minden: a hangulat, a tekintetetek, a szóváltások. Sőt a férfi kezek ökölbe szorultak, parázs vita támadt, és még a gyilkolás is sorra került volna.

Nem is gondoljuk, hogy a mai evangélium mennyire aktuális a mi korunkban? Embertársaink, ismerőseink, népünk körében az utóbbi időben egyre gyakrabban hallunk olyan megjegyzéseket, sőt erős kritikát, melyből világosan kitűnik, hogy igen sokan nem szimpatizálnak Jézussal, a mi Krisztusunkkal, akit a Mennyei Atya megváltónak küldött hozzánk. Lényegét tekintve ugyanerről van szó, amikor egyre többen Szent Istvánnal sincsenek megelégedve, sőt szemére hányják, hogy a kereszténységgel, vagyis Jézus Krisztus elfogadtatásával ártott nemzetünk karakterének. És érdemes megfigyelni, hogy ezek a hangadók egyike sem jár templomba, nem járul szentségekhez, nem keresztelik meg saját gyermekeiket. Miért? Mert más megváltót akarnak. Nincsenek megelégedve a mi Istenünkkel. – És én? Én mindenben mindig elfogadom? Még akkor is, amikor nem teljesednek kéréseim, elvárásaim? Elfogadom Jézust keresztjével együtt?