A címből eredően akár egy iskolai verekedésre is asszociálhat a kedves Olvasó. Esetünkben azonban ennél jóval komolyabb dologról van szó: a Nemzeti Civil Alaptól elnyert pályázati forrás segítségével székesfehérvári és nagyváradi civil szervezetek, valamint partnereik, köztük a területet kiválóan ismerő hadtörténészek, valamint a magyar parlament egyik illetékes képviselője és önkormányzati képviselők, lelkes aktivisták, Oradea alpolgármestere, Bíró Rozália asszony – Görög István ezredes vezetésével – július 27-től augusztus 01-ig közös kutatóútra indultak a Doberdó környékére.
Az előzményekhez tartozik, hogy a most együtt tevékenykedő csapat tagjainak több éves munkája eredményeként az elmúlt évben jelent meg a „Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében” című és igen nagy sikert aratott, hiánypótló értékkel bíró könyv. A hajdani 20-as – nagyváradi székhelyű – hadosztály kötelékébe tartozott a fehérvári 17-es és a váradi 4-es regiment is. A rendkívül sok szenvedést okozó (ahogyan eleink mondták) NAGY HÁBORÚ és az abban derekasan helytálló déd- és ükapáink az összekötő kapocs a mostani programban. A Honvédség és Társadalom Baráti Kör (HTBK), valamint a Krajczáros Alapítvány illetve a Háborús Emlékhelyeket Gondozó Társaság (HáEmGo) nem kis (katalizátor) szerepet játszott, hogy a közelmúltban bejegyzésre került és egyidejűleg a HáEmGo tagszervezetek sorába lépett a PRO LIBERTA PARTIUM EGYESÜLET, akinek egyik ösztönző szereplője Sárközi Zoltán tanácsos úr. A program részesei Pákozdon találkoztak (www.kempp.hu ), ami önmagában is emblematikus helyszíne a magyar katonák mindenkori helytállásának. Az olasz együttműködőinkkel, élükön Renato Cizilin úrral és az ottani Isonzó Baráti Kör, az alpini szervezetek tagjaival immáron nemzetközi léptékűre szélesedett. Az e kompetenciákkal bíró csoport meglátogatta a Visintiniben tavaly Szunai Miklós úr által helyreállíttatott- és többek közt a most megjelentek aktív közreműködésével felavatott – kápolnát és koszorút helyezett el a környék magyar vonatkozású több katonai emlékhelyén. Továbbra is szívet facsaró látvány, hogy a Monte San Michele tetőn egy kivágott fa csonkjához támasztva csúfoskodik a magyar külügyminiszter által mintegy 20 éve elhelyezett emléktábla. A delegáció egyik része a korabeli hadszíntereket bejárva bővítette ismereteit, fotózta a látottakat, gyűjtötte az adatokat, vetette össze mai valóval a korabeli térképekről, hadijelentésekből kiolvashatókat egy újabb szakmai kiadványt megalapozandón. Mind a magyar polgárok, mind az erdélyi települések lakói körében nagy szükség – és szerencsére immáron igény is – mutatkozik mostanság az ilyen ismeretterjesztést szolgáló könyvek iránt. Egyidejűleg a jövőbe mutató tárgyalások folytak Doberdo Lago polgármesterénél, Paolo Visintini úrral, majd a Gorizia tartomány vezetőivel a Carso 2014. projekt aktualitásairól. A felmenőink küzdelmét és a közös múltunkat együttes erővel feltárni igyekvő csapat tagjai eredményes munkát végeztek. A mostani vállalkozás céljai a következőkben összegezhetőek: 1) Kapcsolatot építeni, partnereket keresni az I. Világháború közelgő centenáriumából tartandó megemlékezésekhez, a tárgyiasult mementók rendbetétele érdekében. 2) A határokon és szervezeteken, hivatalokon átívelően szélesíteni a hajdani front szereplőinek ma élő leszármazottai körében a közös Európában békében élés és együtt emlékezés gondolata iránti elkötelezettséget, élőn tartani korunk embereiben a felelősséget a múltban elkövetett hibák ismétlődését megelőzendőn, továbbá az akkor hazájukért életüket áldozó katonák iránti tiszteletet. 3) A magyar és olasz kutatók együttes munkájának további fejlődését segíteni illetve a magyar köztudatot e kérdés iránti érdeklődésre ráhangolandón újabb ismeretterjesztő kiadvány közreadásával – főként a felnövekvő nemzedékben – hozzájárulni a hazaszeretetre nevelés sikerességéhez. 4) Ráirányítani az országunk vezetőinek a figyelmét, hogy a hősi halált halt honvédeink sírjainak, emlékhelyeinek gondozásában a magyar államnak komoly restanciái vannak, közvetíteni a törvényhozók felé a nem halogatható feladatokhoz szükséges pénzeszközök előteremtésének igényét. Ez utóbbi feladatban reményeink szerint egy fontos támogatót sikerült megnyerni L. Simon László képviselő úrban, a magyar parlament kulturális és sajtóbizottsága elnöke személyében, aki személyes élményei útján érzékelhette az esedékes teendők nagyságát, valamint ízelítőt kapott az e téren munkálkodó civil szervezetek eddigi eredményeiből és jelenlétével részesévé is lett e tevékenységnek. Egy biztos, hogy a magyar emlékhelyek ápolását nem hagyhatjuk csakis az ott élő adófizetőkre, ez ügyben a magyar jelenlétet elengedhetetlen érdemivé, láthatóvá (az eddiginél láthatóbbá) tenni. A program keretében került sor – a Gradisca de Isonzóban élő és valamikor Nagyváradról elszármazott -Kolláth Éva úrhölgy jubileumi szülinapjának megünneplésére is. Mit keres a csizma az asztalon? – kaphatják fel a fejüket néhányan. Nos, a nevesített Éva asszony – férjével együtt – az elmúlt 15 esztendőben rendkívül sokat tett és nélkülözhetetlen szerepet vállalt a magyar-olasz partnerségi kapcsolatok kiépítésében, az I. Világháborús emlékhelyeinket gondozó szervezetek egymásra találásában. Köszönjük neki és kívánunk további életében jó egészséget. A delegáció a felvállalt mostani feladatát teljesítette. Legfőbb hozadéknak – a személyes nexusok létrejötte, bővülése mellett – a jövőt formáló megállapodásokat, egyeztetéseket tekintettük, melynek nyomán már az idén szeptemberben és októberben újabb (felkészítő? előkészítő? fejlesztő?) konferencia keretében – immáron Fehérváron és Budapesten – fogjuk áttekinteni a teendőket. Remélhetőleg mielőbb körvonalazódni, majd véglegesítődni fognak azon konkrét tevékenységek is, amelyek végül elvezetnek a HáEmGo által kitűzött stratégiai célokhoz…