A mai evangéliumban azt kérdezik Jézustól: Kik üdvözülhetnek? Vagyis kik juthatnak a mennyországba? Kemény válaszokat kapunk, de egyértelmű, hogy nem is olyan könnyű kérdés ez. Jézus Urunk ugyanis olyan értékrendet állít fel, mely sok mindenben ellentétje a mi nyárspolgári, nagyon anyagias életszemléletünknek. Azt is mondhatjuk, hogy a mienkéhez képest az övé fejetetejére állított értékrend. Ami nálunk az első helyen szerepel, Jézusnál az utolsó helyezést kapja . És megfordítva: ami a mi szemünkben nem fontos, az Jézusnál magasan az első helyre kerül.

Ezért kérdezi Mécs László Bakonyi látomás című versében: „ Ki a betyár, ki a szent? Magyar földön ki a szent?” Világos, hogy más a betyár világnézete, és más a szent lelkiismerete. A betyár azt mondja, hogy neki mindent szabad, minden az övé, és senki ne korlátozza abban, hogy mit gondol, érez és cselekszik. A szent elképzelhetetlen kereszt nélkül,-a betyár ledobja magáról. A szent mindenben Isten akaratát követi, a betyár fellázad ellene. A szent szerény és alázatos, a betyár beképzelt, gőgös. Amit a szent fontosnak tart, azt a betyár kineveti és sárba tiporja. Ezért mondja Jézus, hogy nem elég mondogatni: Uram,Uram! Nem elegendő a templomba járás, a sok szép ima. Tettek kellenek, sőt az életünk kell Jézusnak. Az evangéliumot olvasó ember hamar észre veszi,hogy Jézusnak az Isten akaratát tükrö- ző mértéke van, és mindent ehhez kell mérnünk. Oly annyira, hogy ha ez a mérték tönkremegy, vagyis nem törődünk vele, helyébe a magunk agya által kieszelt mértéket állítunk, azt fogja mondani:Távozzatok! Nem ismerlek benneteket. Az életben lenézett „utolsókat” pedig tárt karokkal várja. Betyár és szent. Két út. Vajon az enyém hova fut?