„Ábrándozás az élet megrontója”. Nemcsak költői megfogalmazás ez, hanem megfigyelésen alapuló ténymegállapítás. Életünk tele van délibábos ábrándokkal mindenkivel és mindennel kapcsolatban. Ne csodálkozzunk, hogy előbb utóbb kiábrándulás lesz belőle. „Nem ezt vártam”, sem az egyháztól, sem a férjemtől, sem a feleségemtől, de még gyermekeimtől sem….

Emmausz is erről szól.. A két összeomlott, csalódott tanítvány is más megváltót várt Jézusban, mint amilyennek ténylegesen látták Nagypénteken. Ők „tettben és szóban hatalmas” megváltót álmodtak. Olyat, mint amilyen volt annak idején ugyancsak Emmauszban Makkabeus Júdás, aki legyőzte az ellenség vezérét, Epifánészt. Azt hitték, hogy a virágvasárnapi bevonuláskor Jézus ehhez hasonló győzelmet fog aratni a rómaikon és legádázabb ellenfelein, a főpapi bankár-kereskedő maffián- Nem ez történt! A maffia és a római császár helytartója, Pilátus győzött. Saját elképzeléseink fogja vagyunk mi is. Ilyenkor borzalmas a zuhanás, iszonyatos a csalódás. Olyan, mint a mai magyar élet. Bárki jön felénk, bárki csatlakozik is hozzánk, i d e g e n n e k érezzük. Ránézünk, de nem vesszük észre, hogy maga az Isten fia, Jézus Krisztus szól hozzánk. Az Isten órája másként jár, mint a miénk. Jézus türelme végtelen. Mennyit bajlódik velünk. Az emmauszi út tarthat egy napig, hónapokig, évekig. A hályog a szemünkről olykor egy pillanat alatt lehullik, máskor a „műtétek” sorozatára van szükség. Egy bizonyos: bármikor történik is, leírhatatlan öröm és boldogság önti el szívünket, lelkünket, hiszen megtaláltuk az Istent! Allelúja