Néha különösen tud viselkedni az Úr. Épp ellenkező módon, ahogy gondoljuk. Olykor kérlelhetetlen és ellentmondást nem tűr. Különösen akkor, amikor nem az Atya szándéka szerint gondolkodunk és cselekszünk. Akkor képes még az első „pápát”, a sziklát: Pétert is sátánnak nevezni.”Takarodj előlem, te sátán!”

Máskor inkább szelíden kérlel. A hittel kapcsolatban mindig ilyen. Példa erre a mai evangélium. Többször is mondja: higgyetek nekem. Vagyis úgy viselkedik, ahogy mi szoktunk, amikor azt mondjuk a családban vagy ismerőseinknek: „hidd el, hogy igazat mondok”. Azt is érdemes megjegyezni, hogy az erények közül egyedül a szeretetet teszi kötelezővé:”Parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást”…. Sőt, még ellenségeinket sem gyűlölhetjük. .Az Úr tudja, hogy nagy dolog a hit. Tudja, mit jelent az ember számára a lélek mélyén jelentkező isteni vonzásnak engedni. Feladni minden eddig épített gondolat- és eszmevárat, és egy teljesen új valóság légkörében gondolkodni és cselekedni. Jézus eszmerendszerét a különösen nehéz elfogadni, mert látszatra mindennek az ellenkezőjét állítja, amit az evilági ember lát, tapint és érez. Jézusnál az a „nagy”, amit a világ „kicsinek”, semminek szemétnek mond,-nála a rabszolga is lehet úr, sőt király. A császár pedig lehet legutolsó söpredék. Nála nemegyszer az utolsókból lesznek az elsők,- az atcanők és vámosok apostollá válhatnak, főpapok és írástudók pedig a próféták és a Messiás gyilkosaivá. Krisztus valóban sarkaiból emeli ki a világot, amikor hitet kér tőlünk. A hit a reménnyel és a szeretettel együtt isteni erény: ajándék, kegyelem. Jézus mindent megtesz, hogy higgyünk neki. „Ha szavaimnak nem hisztek, legalább tetteimért higgyetek” Útnak nevezi és teszi magát, melyre, ha rálépünk és haladunk rajta, elvezet az Isten országába, az Atyához.