Vannak az evangéliumban olyan kijelentések, mondatok, szavak, melyeket eleinte nem értünk. Az Utolsó vacsorán is elhangzottak ilyenek. Az egyik így hangzott: ”Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok”. Az apostolok mondták is, hogy ezt nem értik. Valóban nehéz elhinni, hogy mi jó van abban, ha eltávozik tőlünk az, akit a legjobban szeretünk.

Pünkösdnek kellett eljönnie ahhoz, hogy megértsük, mennyire igaz Jézus kijelentése. Annyira igaz, hogy mind a mai napig szünet nélkül megvalósítva látjuk. Szentlélek nélkül ma nem lenne egyház, és ti nem lennétek itt a templomban,-én nem lennék Krisztus magyar papja és apostola. Olyan kibírhatatlan üresség és élet nélkül tátongó vkráter-hegy lenne minden, mint ami van a mínusz 300 fok alatt rohanó bolygókon az univerzumban. Piros Pünkösd napja tele van élettel, tűzzel, lángoló nyelvekkel, erővel, bátorsággal. A Szentlélek leveri a zárakat, lakatokat, gerendákat, szétver minden béklyót, megold minden gordiuszi csomót. Nem ismer lehetetlent! A megrémült gyáva Simont harcra kész hőssé avatja, aki szemébe meri mondani a főpapoknak, hogy gyilkosok: megöltétek a Messiást! A Szentlélek nélkül nincsenek tanúk, akik vérükkel bizonyítják a világnak, hogy Jézus Krisztus a világtörténelem és az élet központja, egyetlen értelme. és célja. Szentlélek nélkül nincsenek szentségek: a keresztségben nem kennének fel minket Isten gyermekeivé, nem lenne értelme és hitele egyetlen erénynek se, sem a szeretetnek, sem a holtodiglan-holtomiglan szerelemnek, nem tudnánk megbocsátani a minket arculcsapóknak. A Szentléleknek köszönheti a sok gazember, hogy nem lincseljük meg őket, és a kicsik neki köszönhetik, hogy a világra imádkozzuk őket. Szentlélek nélkül nincs Prohászka, de nincs Szent István sem, nincs Magyarország, és nem énekelhetnénk magyarul a Veni Creator Spiritust.