Mi már egy kész világban élünk. Igy igen ritkán foglakozunk a dolgok mögötti dimenziókkal, a metafizika világával. Mindent magától érthetőnek vélünk. Nem tudjuk elhinni, hogy az élet legkisebb sejtje is csoda. És semmi sem lesz önmagától. Az emberi értelem, élén a görög filozófia, eljutott odaáig, hogy van egy Primus Motor, egy ős motor, mely mindent létrehoz, és mindent mozgat -panta rei -, de őt magát semmi sem mozgatja. A tulajdonságaira is rátaláltak: az első létező, az ősigazság, maga a szentség, a jóság és a szépség. Eddig eljutott az emberi értelem. De az Isten belső világába senki se láthatott bele.

Egyedül Jézus Krisztus segített rajtunk. Ő az egyetlen, aki tudja, látja és el is tudja mondani emberi szavakba öltve, hogy milyen az Isten belső élete. Tőle tudjuk, hogy azt a Primus Motort valójában Ős Szeretetnek kell neveznünk. Primo Amore-nek mondja Dante. Jézustól tudjuk, hogy az Istennek „szíve” van. Az Isten maga a szeretet. S a teremtés sem más, mint ennek az szeretetnek túláradása. Szent Ágoston extázisnak nevezi a teremtést: Kilépett önmagából, hogy nekünk is adjon szeretetéből. És Jézustól tudjuk azt is, hogy ez a szeretet jelenti a Szentlelket. Ha jobban odafigyelnénk, észrevennénk, hogy ezt a hármasságot rejti el a dolgokban, bennünk is. A házasság szentségében különösen ki lehet tapintani a férfi és a nő és a szeretet extázisában született gyermek életében az Isten szentháromságos életének tükörképét. Kereslek Téged, Istenem, és megtalállak az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben.