Az adventi koszorúról szóló példabeszédünk főszereplője, a kisfiú lelke -vagyis mi magunk-egyre erősebben sír, mert most már a harmadik gyertya lángja is végveszélyben van: orkán erejű szél tombol a szeretet gyeryája körül.

Minél nagyobb feladatot kell megoldani egy erénynek, annál jobban támadja a gonoszság Már pedig a szeretet maga az Isten. Többször hallottuk már, hogy szeretet nélkül nincs semmi és senki. „Ha szeretet nincs bennem, semmit sem érek”.A Primo Amore, az Ős szeretet szikrája lüktet az univerzumban, annak minden atomjában és sejtjében. Akár a világ, akár az emberi lét a szeretet extázisából születik. Advent mögött is a szeretet lüktet. Éppen ezért Karácsony sem képzelhető el szeretet nélkül. .Isten azért választotta a názáreti-betlhemi sorsot, hogy megtanítson minket a szeretet isteni művészetére . Hajléktalanná tette önmagát.”Szállást keres a szent család. De senki sincs, ki helyet ád. Nincsen, aki befogadja őt, ki égnek s földnek ura.” Mindezt azért rendezte így, hogy mi törődjünk vele Az adventi népi szokások épp ebbe a segíteni akarásba vezetnek el minket. Házról házra megy József az áldott Szűzzel, aki sirdogál, mert közeledik az óra, és még mindig bizonytalan minden.”Legalább ti jó emberek, fogadjátok a Kisdedet.” …A ház kapujánál állók meghatóan éneklik: Ne sírj tovább Szűz Mária, ne menjetek ma máshova. Szállásunkat mi megosztjuk. Kis Jézuskát befogadjuk” Két ezer év óta ugyanez a történet ismétlődik meg. A mi szentmise közösségünk ennek jegyében gyűjtötte össze szeretet-csomagjait a legszegényebb magyar csoport részére. A csángó magyarok minket, fehérváriakat angyaloknak hívnak, és meghatódottságukban sírnak, hogy gondolunk rájuk és szívükbe fogadjuk őket… A szeretet nem ismer akadályt, legyőz mindent: távolságot, időt, nincstelenséget. Elég az isteni szeretetből egy szikra, és a beltehemi láng újból megyújtja szívünkben a szeretet gyertyáját.