Szeretettel adjuk közre Bobory Zoltán versét…

Jár már Bercel! Márta Dédikének
Mintha az egész világ látná, S azt várná, hogy induljon ő el, Állt, nézett ijedt, nagy szemekkel, Két karját előre nyújtotta; – Jaj, nagypapa, ott leszel, ha kell? Megindult, imbolyogva lépdelt, Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét Előre dobva kicsi testét, Sikoltva a nagypapához ért. Aki karjába szorította, Kiáltva: jár már a kis Bercel! S emelte büszkén a magasba, Egészen föl a csillagokig, Megmutatni unokájának, Ha már nem itt lent, majd hol lakik.