Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE Impozáns kötettel gazdagította Székesfehérvár történelmét bemutató sorozatát a közelmúltban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztetjével kitüntetett Dr. Siklósi Gyula. A régészprofesszor kutatásai alapján összeállított könyvet jó szívvel ajánlja nem csupán a szakmának, hanem elsősorban a város rendhagyó történelmi múltja iránt érdeklődő közönségnek. Munkája a Szent István emlékév „zárásaként” a Székesfehérvári Összhaderőnemi Parancsnokág támogatásával látott napvilágot.

A Magyar Királyi Kardforgatók Rendje és török világot idéző hagyományőrzők jelenlétében nyitották meg Dr. Siklósi Gyula régész professzor „A törökkori Székesfehérvár” című kötetének bemutatóját. A rendezvény kezdetén a Burján Zsigmond operatőr „Fehéredő múlt – a kereszttől a félholdig” című, az alkotótárs filmjének jelenetei is megelevenedtek.
– „Ébredni kell!” – idézte a film zárómondatait Dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere. Siklósi professzor új könyve a meghatározó tudást magába foglalva a tudományos ébredés fontos eszközét jelenti. A polgármester egyúttal emlékeztetett arra, hogy a könyv szerzője nagy lelkesedéssel igyekezett közzé tenni mind azt az ismeretanyagot, amelyet kutató munkája során összegyűjtött a magyarság történelmi fővárosában.
Huszár János vezérőrnagy, az Összhaderőnemi Parancsnokság törzsfőnöke arról beszélt, hogy a Szent István Emlékév rendezvénysorozatában a parancsnokság alakulatai aktív résztvevőnek számítottak, szándékukban állt ugyanakkor maradandót is alkotni. A parancsnokság kutatóműhelye felvette a kapcsolatot Siklósi professzorral, és felajánlották számára kiadványának megjelentetését – a lehetőséget a régész el is fogadta.
A rendezvényen a kérdésekre válaszolva Dr. Siklósi Gyula elmesélte, hogy miközben diáktársai Aquincum maradványainál bújócskáztak, ő csak lenyűgözve állt a romjaiban is pompás emlékek között, azóta nehéz őt „levakarni a régészetről”. Már fiatalon részt vett ásatásokon Tiszafüreden, Óbudán, a Budai várban, Pesten, Kerekegyházán, Budakeszin, majd később Pécsett és Siklóson is. Szólt arról, hogy amikor három esztendőre leköltözött Körmendre, e rövid ott tartózkodása során feltárta, majd megírta a település történetét és középkori védelmi rendszeréről szóló tanulmányát. – Ahhoz, hogy lakókörnyezetünket megszerethessük, s hogy még inkább a magunkénak érezzük és büszkék legyünk rá, ismernünk kell annak történelmét – hangsúlyozta a szakember, hozzátéve, hogy hit, szeretet és alázat mindenképpen szükséges a régészeti szakmához is.
A legtöbb kutatást természetesen a királyok városában végezte 1978-tól kezdődően. S ha néhányan először talán „nehéznek tartják” a kötetet (a benne feltüntetett hivatkozási adatokkal és alkalmankénti zárójeles, kisbetűs részekkel), a szerző azt tanácsolja, vegyék a kezükben például utcán sétálva és próbálják meg felismerni a megemlített műemlékeket, feltárásokat. Ilyenkor új gondolatok nyílnak meg számukra, és a hivatkozás is könnyebben értelmezhetővé válik. A kötetet Borbély Béla fotói színesítik.