Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE A potenciális kiesőjelölt Mezőkövesd otthonában vizitált a labdarúgó NB I 29. fordulójában a bronzéremért küzdő Videoton. A Fradi szombathelyi sikerével győzelmi kényszerben lévő piros-kékek tudták, az utolsó szalmaszálba kapaszkodni próbáló hazaiak ellen nem lesz könnyű dolguk, ennek ellenére többnyire nagyon tompán mozogtak a pályán, s 1-1 -es döntetlent elérve a hazaiakat kiejtették az első osztályból, maguktól pedig távol lökték a bronzérmet és ezzel együtt a nemzetközi kupaszereplést.

A találkozó első félideje alapján nem nagyon lehetett megítélni, melyik az élcsapat és melyik az amelyik tulajdonképpen már búcsút intett az első osztálynak. Az első percekben és félidő hajrájában a Vidinek voltak ugyan helyzetei, ám összességében a lelkesen küzdő kövesdiek mindent megtettek azért, hogy versenyben maradjanak, küzdöttek, hajtottak, nem ismertek elveszett labdát, s időnként ki is alakíítottak veszéyles szituációkat a vendégek kapuja előtt, de betalálniuk nekik sem sikerült az első 45 percben. A második játékrész elején szinte a teljes Vidi-védelem bealudt (sokadszor a szezon folyamán), így Melczer találatával megszerezte a vezetést a hazai gárda, 1-0! A Videoton saját magát sodorta igen nagy hátrányba ezzel, mert ahhoz, hogy a bronzéremre legyen reális esélye, meg kellett szereznie mind a három pontot. Azt pedig ilyen produkcióval és koncentrációval nem lehet, még Mezőkövesden sem!
A folytatásban a kitámadó, de hátul teljesen széteső vendégek ellen gyors kontrákból pillanatok alatt két gólt is rúghatott volna a Mezőkövesd, de nem talált be, ami később végzetesnek bizonyult számára, ugyanis a véghajrában, a 89. percben Haraszti kissé szerencsés szabadrúgás góljával a Videoton egyenlített, 1-1! Horváth kapus előtt vágódott le, és pattant nagyot a labda egy göröngyön, így jutott a bal sarokba, nem volt szerencséje a hazai hálóőrnek. A 4 perces hosszabbításban mindkét csapat eldönthette volna a maga javára a meccset, a pálya kettészakadt, mindenki ment előre, így minden támadás gólhelyzetet hozott. A Vidinél Zé Luis majd Nikolics lőtt fölé 6-7 méterről, ajtó-ablak helyzetben, majd egy kövesdi kontra végén Calatayudnak kellett nagyot védenie. Maradt az 1-1 ami csaka Fradinak jó, mivel így kétpontos előnybe került a Videotonnal szemben a bronzéremért folyó csatában, s amennyiben 2 hét múlva a záró fordulóban hazai pályán megveri a Paksot (nehéz elképzelni, hogy nem) akkor a fehérvári gárda akkor sem érhet oda a dobogóra, ha lényegesen nehezebb feladatát, a Diósgyőr hazai legyőzését megoldja. Újra bebizonyosodott, hogy sok -magyar szinten- jó játékos nem feltétlenül alkot jó csapatot, s hogy José Gomes vezetőedző teljesen alkalmatlan feladatára. Az együttesnek nincs arca, nincs játéka, esetlegesen, improvizatív módon focizik, s ez még nálunk sem eredményez érmet. A futballisták nem hajtanak, nem küzdenek megfelelően, idegesek, reklamálnak, lökdösődnek, ha rosszul áll a szénájuk, miközben energiájukat a játékba, az akarásba is befektethetnék. Nem érdemes már erről már sokat elmondani, leírni, nincs értelme. Gyorsan le kell tudni -lehetőleg egy búcsúgyőzelemmel- ezt a szezont, majd még gyorsabban el kell felejteni. Legkésőbb június elején meg kell nevezni az új trénert és a keret nagy részét le kell cserélni sikeréhes, motivált, a csapatért legalább csúszni-mászni képes -ha már a foci nem megy- játékosokra, s alaposan fel kell készülni az új szezonra. Mindenkinek tanulság kell legyen ez a szezon, abban legfőképp, hogy a mez és a jó háttér önmagában nem nyer bajnokságot, de még érmet sem! Szégyen ide, szégyen oda, az idei Vidi etalon lesz a futballakadémiákon a „hogyan verjük meg saját magunkat és meneküljünk el a bajnoki cím, majd érem elől” című tantárgyban…