Romantikus amerikai filmek ömlenek ki a TV-ből decemberbe fordulva. Karácsonyi csengettyűket rezegtetnek (hogy a szív is dobogjon tőlük bőszen, és a szemből is gördüljön a meghatottság könnye), piros-fehér-csillogó színkompozíciós dizájnban úsznak, és boldogságban is persze (kifejezetten a végén, hogy a megszokott happy end se maradjon el). Mindegyik hirdeti a szeretet végtelen erejét, azt, hogy kellő hittel (akár tett nélkül is) bármi elérhető (amiben én nem hiszek, mert nem elég csak gondolni a Célra, hanem tenni is kell érte), és persze kötelező kellék az ajtó felé akasztott fagyöngy, amiről köztudomású, hogy szabad alatta a csók. No, de miért is?
A fagyöngy az egyik legrégebben ismert növények egyike. A kelták szent növényként tekintettek rá, s annyira tisztelték, hogy aranyozott sarlóval vágták le, hogy nehogy elvegyen bármit is csodás hatásából a rozsda. (Gyógyerejéről e cikk végén szólni fogok, mert valóban „csodákat” tehet.) Miközben vágták a szárát, a szűz lányok a fa alatt fehér vásznat feszítettek ki, hogy abba hulljon a fagyöngy, amely még a földdel sem érintkezhetett, nehogy tisztátalanná váljon. A tölgyfáról gyűjtött fagyöngy nagyon ritka volt – ezt a kelta újév ötödik napján gyűjtötték (januárban). A hiedelem szerint a germán harcosokat sebezhetetlenné tette, a bölcső felé akasztott fagyöngy pedig megvédte a gyermekeket a gonosz boszorkányoktól. Úgy tartották, hogy ha egy fiatal lány Szent Iván napján a párnája alá tesz egy fagyöngy ágat, akkor megálmodja, hogy ki lesz a jövendőbelije. 
A fagyöngy a világ örökkévalóságának és a lélek halhatatlanságának a szimbóluma. Az angolszász hagyományok szerint a fagyöngy alatt összetalálkozó embereknek meg kell csókolniuk egymást, hogy ezzel is illusztrálják a megbocsátás és a szeretet gesztusát. Ennek gyökere egy skandináv legendában található. E legenda szerint a szerelem és a házasság istennője, Frigg gyermeket szült Odinnak. A gyermek a tisztaság, a fény istene lett. Ő volt Baldr. Frigg egyik éjjel azt álmodta, hogy a halál elragadja fiát, és a Földre sötétség borul, s minden megszűnik létezni. Frigg annyira kétségbeesett, hogy megkért minden állatot és növényt, a vizet, levegőt, tüzet és a földet is, hogy ígérjék meg, hogy nem fognak ártani fiának. Egyetlen növényről feledkezett csak meg: a fagyöngyről. A gyermek felnőtt, és sebezhetetlennek tűnt. Loki, a viszály istene azonban rájött arra, hogy a fagyöngy árthat a fiúnak. Ezért egy napon Loki egy fagyöngyből készült dárdát adott a vak isten, Hod kezébe, aki megsebesítette vele Baldrt. A fiú összeesett, anyja pedig zokogni kezdett. Könnyei fehér bogyókká változtak a fagyöngyön. Amíg sírt a fagyöngy alatt, megcsókolta valaki. Frigg erre így szólt: „A fagyöngy soha többé nem okozhat szenvedést senkinek! Mindenki, aki alááll, lehetőséget kap arra, hogy a szeretetéről tanúbizonyságot tegyen – egy csókkal.”
Ezért nem utasíthatja vissza egyetlen nő sem azt, hogy valaki megcsókolja a fagyöngy alatt. Ám, mielőtt még kiirtaná a csókra nem vágyó hölgyek hada a fagyöngyöt, felhívom a figyelmet arra, hogy e növénynek gyógyító hatása van! (Nemcsak a lelket pezsdíti fel a szeretett embertől jövő puszi miatt, hanem egyéb módon is élvezhetjük előnyeit!) A fehér fagyöngy a szantálfafélék családjába tartozik. Ez egy örökzöld, félélősködő növény. Különböző fák ágai között telepszik meg, azok kérgébe ereszti gyökerét. Leggyakoribb gazdanövénye az almafa, a nyárfa, a fűzfa és az akácfa, melyek ágain 60-100 cm átmérőjű bokorrá fejlődik (de akár 3 méteres is lehet). Magassága elérheti az 1 métert, kora a 70 évet. Virágai 3-4-5 tagú bogernyőt képeznek. Március-áprilisban virágzik, termése pedig egy körülbelül 5 mm átmérőjű fehér vagy halványsárga, áttetsző, gyöngyszerű álbogyó, benne egyetlen enyves maggal, amely késő ősszel érik. A fehér fagyöngyöt karácsony környékén előszeretettel használják a lakás díszítésére – akár felaggasztva a falra, akár asztali díszként is. Sőt, ahogyan már előjeleztem: nemcsak nézni jó, de enni is! A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:https://fmc.hu/2016/12/18/csok-a-fagyongy-alatt