Közeleg a Valentin-nap. Valaki szereti és epedve várja, valaki pedig fujjong miatta. Én inkább nem foglalok állást, csupán halkan megjegyzem, hogy Szent Bálint nemcsak a szerelmesek, hanem a lelki betegek védőszentje is. (Ironikus egy kicsit, de hát a szerelem sokszor lelki fájdalmakat is okoz, s így van ez jól, hiszen nincsen árnyék fény nélkül – és szivárvány sem eső nélkül…) Bálint napján az urak általában virággal kedveskednek szívük hölgyének, így most a vágott vs. cserepes virág, avagy „Milyen legyen a Valentin-csokor?” – témát vesszük elő.

Világszerte február 14-én tartják a szerelmesek ünnepét. A Bálint-napi szívecske-dömping a ’90-es években vált népszerűvé hazánkban. (Megjegyzem, hogy már 1883-ból fennmaradt egy kalotaszegi vetélő, amelyet Bálint-napra készítettek szerelmi ajándékként, s bele is vésték: „1883-Ba Február 14 Kén”) E keresztény szokás a XIV. századra nyúlik vissza, amikor Terni püspöke, Szent Bálint a jegyesek és a fiatal házasok védőszentjévé vált Franciaországban és Angliában. Róla terjedt el egy történet, mely szerint mielőtt kivégezték keresztény hite miatt, visszaadta a látását börtönőre vak lányának, s a hölgyhöz írt búcsúüzenetét így írta alá: „A Te Bálintod.” Állítólag innen ered, hogy e napon szerelmes üzeneteket küldenek egymásnak a párok – és a reménykedő szerelmesek. Ha kutatni kezdünk a Bálint napi gyökerek és a köré kerekített történetek között, akkor találkozunk két vallásos pásztorünneppel az ókori Rómában: Faunus és Februa (Lupercalia) ünnepével. Ez utóbbi azért érdekes, mert főként tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt, mely során a papok kecskebőr szíjakkal verték a fiatalokat, s kiváltképp a nőket, hogy megtisztuljanak és termékenyek legyenek. (A magam részéről köszönöm, hanyagoltam volna ezt a cséplési segítséget…) A teljes cikk elolvasható az alábbi linkre kattintva: http://fmc.hu/2017/02/12/biokerteszet-vagott-vagy-cserepes-milyen-viragot-vegyunk-valentin-napra/