Johann Wolfgang Goethe kedvenc virága az ibolya volt. Azt szerette volna, ha mindenhol ez a törékeny kis virág illatozna, ezért Weimar körüli sétáira mindig vitt magával ibolyamagot, s elszórta azokat ott, ahol nem látta tündökölni ezt a lila szépséget.

Az ibolya nagyon ellenálló növény. Jól tűri a hideget, de azért takarjuk le, ha nagyon erős fagyok jönnek. A nedves, humuszos talajt szereti és a hűvösebb helyet, a félárnyékot. Ha a lakásban akarjuk tartani (cserépben), akkor figyeljünk arra, hogy 12 foknál ne legyen magasabb a hőmérséklet. Rendszeresen locsolni kell, nem száradhat ki a földje! Nappalos növény, ezért a virágzása a fényviszonyoktól függ. Ha elnyílnak a virágok, akkor ültessük ki a kertbe a zöld tövet. Ha kiültetés előtt szétszedjük a töveket, akkor a következő virágzás sokkal dúsabb, erőteljesebb lesz.



. E virág hazánkban március-áprilisban, ritkán májusban virít. Találkozhatunk vele középhegységeink lomberdeiben, cserjés erdőszélein is. Az ibolyák nemzetségébe mintegy ötszázötven faj tartozik. A fajok minden trópusi és szubtrópusi területen megtalálhatóak, valamint az északi és a déli mérsékelt égövben is (Dél-Afrikáig, Új-Zélandig, Tűzföldig). Vannak olyan fajok az Andokban, amelyek 4600 méterig is felkapaszkodnak. Hazánkban 17 faj őshonos. A teljes cikk elolvasható az alábbi linkre kattintva:http://fmc.hu/2017/03/05/az-ibolya-lila-viraga-mindenkit-megihlet/