Ez kérem nem bulvárhír, hanem a valóság! Közel egy kilogrammot nyomó lócitromok potyogtak rám (is) pár nappal ezelőtt egy parkban…

Persze, aki figyel arra, hogy e cikk a „Biokertészet” égisze alatt jelenik meg, és jártas kertészeti kérdésekben, az e rövid bevezető után nem egy négylábú állat végtermékére gondol a „lócitrom” elnevezés alatt, hanem a gigantikus gyümölcsöt termő oszázsnarancsfára. Oszázsnarancsnak és epernarancsnak is hívják (Fotó: davisla.wordpress.com) Ez az elnevezés (oszázsnarancs) az észak-amerikai Oklahomában élő oszidzs nép francia nevéből fakad. Ezek az indiánok a növény fáját íjak, hajóorrok és különböző eszközök faragására használták. Manapság a faiparban szerszámfaként hasznosítják, illetve vasúti talpfát és kerítéslécet készítenek belőle. Jó tűzifának is. A szárított fájának a legmagasabb a fűtőértéke az Észak-Amerikában gyakori fajok között. Nyílt tűzrakó helyeken viszont nem szabad égetni, mert gyakran szikrázik. Kiváló a fűtőértéke (Fotó: studiorag.com) „Festőnövény”: már az indiánok is kivonták fájából a sárga festékanyagot. Régen pamutot és gyapjút színeztek vele. Anilinfesték helyett is használható. A gyógyításban is előkerült a komancsoknál: szembetegségekre alkalmazták a gyökér / víz szembe hintését. Bolíviában a fogfájást enyhítették a növény levelével, a kérget pedig méhvérzéskor vették elő. Az eperfélék (Moraceae) családjába tartozó, zárvatermő, kétszikű növényt narancsepernek (Maclura pomifera) is nevezik, mert messziről úgy tűnik, mintha narancs teremne a fán. A Maclura nemzetség egyik faja. (William Maclure skót származású amerikai geológus ihlette az elnevezést.) Észak-Amerikában őshonos. Főként a Mississippi völgyében, illetve attól keletre és északabbra ültetik. Európába a 19. század első felében hozták be. Hazánkban nem igazán terjedt el, Dél-Európában viszont kivadult és meghonosodott. Az elhagyatott kerteket és a romokat rögtön a birtokába tudja venni. Az enyhe éghajlatot kedveli és a fagyra érzékeny fiatal korában. Hazánkban kevéssé terjedt el (Fotó: commons.wikimedai.org) Magyarországon néhány parkban találkozhatunk vele. Ott, ahol bőszen hull ebben az időszakban a földre, és a fejünkre, ha nem vigyázunk. A fák alatt nem ajánlatos sokáig tartózkodni, mert könnyedén a baleseti sebészeten köthetünk ki – főleg, ha kisgyermekünket találja el a lócitrom. (Vannak, akik majomagynak, vadnarancsnak hívják a termést.) A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:http://www.fmc.hu/2018/10/20/kozel-egy-kilos-locitromok-potyogtak-az-egbol/