A csipkebogyó felhasználása széleskörű. Fogyasztják gyógyteaként, készülhet belőle szirup, dzsem, lekvár, leves, bor és likőr is. A termésből sajtolt olajat napégés esetén vagy apró ráncok kezelésére is felhasználhatjuk. Sőt, már kapható csipkebogyóliszt is.

A múltkor már tisztáztuk, hogy a csipkebogyót akkor kell leszedni, amikor már kellőképp bepirosodott, és – állítólag – nem kell megvárni, míg megcsípi a dér. (Bár az őseink türelmesen lesték a dér első jeleit.) Színe sokféle lehet: a narancstól a mélyvörösig. A narancssárga még nem egészen érett, a sötét mélyvörös pedig túlérett és nagyon édes (és ilyenkor elvész C-vitamin tartalmának egy része is). Megvárhatjuk, hogy megcsípje a dér, de nem muszáj (Fotó: videoblocks.com) Csak a szép, piros, ép és kemény bogyókat érdemes leszedni. A terméseket nem tanácsos sokáig a gyűjtőzacskóban tárolni – sem rázogatni -, mert pár óra elég ahhoz, hogy befülledjen és megpenészesedjen. Ha hosszabb ideig akarjuk tárolni, akkor a legegyszerűbb megoldás a szárítás: Mossuk meg a bogyókat, hosszában vágjuk félbe, szedjük ki a belsejét és 1-2 ujjnyi vastagon terítsük el egy tepsibe a kivájt „burkot”. Állandó forgatás mellett szárítsuk meg a fűtőtesten vagy a sütőben. A szárítási hőmérséklet ne legyen 40 foknál magasabb, mert a magas hő hatására elbomlik a C-vitamin. Szárítás közben forgassuk! (Fotó: teresastrukoff.wordpress.com) Akkor mondhatjuk eredményesnek a szárítást, ha a bogyó pattanva törik. Ajánlott szárítás után egy ritka szövésű szitán addig rázni a húst, míg minden szösz ki nem hullik, és ugyanolyan fényessé nem válik a bogyó belseje és külseje. Így szöszöktől mentes és nagyon jó ízű teát tudunk majd készíteni. A megszárított húst legfeljebb egy évig tárolhatjuk száraz, pormentes, levegős helyen. Jó, ha a fénymentességről is gondoskodunk, mert kifakulhat. A legjobb helye egy vászonzsákban van, amit hűvös kamrában helyezünk el. Bár van kamránk és zsákunk is, az én családom egy légmentes dobozban tárolta mindig a szekrénybe bújtatva. Leszedés után fontos a megfelelő tárolás (Fotó: livestrong.com) A növénynek – természetesen – akkor a legmagasabb a tápértéke, ha azonnal felhasználjuk leszedés után. Ha teára vágyunk, akkor a nyers termést vágjuk le a kocsánynál, hasítsuk félbe, távolítsuk el a magokat a szőrös béllel együtt. (Van, aki nem szokta „kibelezni”. Főként a dohányosoknak ajánlott a magok fogyasztása, mert van benne P-vitamin. Ilyenkor a magokat kicsit meg kell törni, hogy megrepedjenek.) A cikk teljes hosszában elolvasható az alábbi linkre kattintva:http://www.fmc.hu/2018/11/17/tea-lekvar-likor-bor-finomsagok-csipkebogyobol/