A tavasz közeledtével egyre többen betegednek meg, mert immunrendszerük a téli hónapokban alaposan legyengült és fogékonyabb a különböző vírusos, bakteriális fertőzésekre. Mindemellett az allergiások, asztmások még a pollenektől is szenvedhetnek.

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE „Átmeneti időt élünk: a télből lassan átlépünk a tavaszba, mely nagyon örömteli, ám sajnos hozhat nehézségeket, megbetegedéseket is.” – hívta fel figyelmemet március közeledtére dr. Kovács László tüdőgyógyász – „A szervezet tartalékai ilyenkor kimerülőben vannak, és azon túl, hogy célszerű bizonyos hiányzó tápanyagokat, elsősorban vitaminokat, ásványi és nyomelemeket pótolnunk, ennél többet is tehetünk az egészségünkért!” Mint mondta: Nagyon sokan hajlamosak ilyenkor a légúti megbetegedésekre, megfázásra. A legtöbb ember nagyon fogékony a különböző vírusos, bakteriális fertőzésekre, hiszen a szervezet védekező képessége, immunrendszere is legyengül a téli hónapokban. E tekintetben a krónikus betegségben szenvedők a legveszélyeztetettebbek. Gondoljunk itt az idült hörghurutra, asztmára, a COPD pedig különösen hajlamosít a lappangva amúgy is jelen lévő légúti gyulladások fellobbanására, ami az ilyen betegek esetében súlyos szövődményekhez, akár életveszélyes állapothoz vezethet. Vannak, akiknek az keseríti meg az életét tavasszal – amikor „robban” a természet – , hogy az immunrendszerük túl hevesen reagál bizonyos növényi pollenekre, amelyek egyébként ártalmatlanok lennének. Az ilyen reakciót nevezzük allergiának, ami a lakosság egyre nagyobb tömegeit érinti.
Ráadásul, bár úgy tűnik, mintha a két dolog – az immunrendszer gyengesége, más esetekben pedig túl heves válasza – egymással ellentétes, azaz egymást kizáró reakció volna, sajnos a kettő gyakran együtt, egyszerre nyilvánul meg ugyanazon beteg esetében. Tipikus példa erre az, amikor az asztmás beteg immunrendszere fulladást okozó allergiás hörgőszűkülettel „túlvédekezi” a parlagfű pollenjét, miközben gyengén, vagy alig képes immunválaszt adni egy bakteriális fertőzésre. Az allergia szezon február közepétől szeptember végéig tart, bár melegebb október esetén kitolódhat a hónap közepéig. A mogyoró virágzása indítja be a sort, aztán április elején robbanásszerűen 6-8 növény kezdi meg virágzását. A leginkább „félelmet keltő” növény a parlagfű, mely nyugalmi periódusa január végéig tart, majd amikor jön a felmelegedés, a talaj felső 3 cm-es rétegében alvó magvak csírázásnak indulnak. (Ha mélyebben fekszenek a magok, akkor 3-4 évtizedig is nyugalomban várják, hogy megbolygassák a talajt és feljebb kúszhassanak.)
Magyarországon március végén kezdenek kelni a magok és áprilisra tehető a tömeges csírázás. Nyáron intenzív a növekedés. A virágok beporzását a szél végzi. A növény augusztusban kezdi el szórni spóráit, majd két hónapon át agresszíven kínozza az embereket. A virágpor akár 100 km távolságra is eljuthat. Egyetlen növényen akár 60 ezer mag is teremhet, és akár harminc évig is csíraképes is marad! Hazánkban másfél millió allergiás és kb 400.000 asztmás beteg él. Ők általában mind rendszeresen szednek különböző gyógyszereket, s többségüknek táskájából nem hiányozhatnak az inhalációs pipák sem. Sokan vannak, akik talán úgy érzik, hogy e készítmények nélkül a másnapot sem élnék meg. A február-márciusi időszak különösen sokkolóan hat a betegekre, mert tüneteik ebben az időszakban hirtelen felerősödnek. Az orvostudomány gyógyszerekkel igyekszik segíteni ezeken a betegeken, mondván, hogy ha gyógyulást nem is hoznak, de a tünetek javulását igen, s a betegség karban tartható. Mindez átmeneti megkönnyebbüléssel járhat, de ennél sokkal többet, nemcsak tünetmentességet, hanem akár gyógyulást is elérhetünk – méghozzá gyógyszer mellékhatások nélkül – Buteyko légzésterápiával.




Az ukrán származású orvosprofesszor, Konsztantin Pavlovics Buteyko felismerte, hogy az asztma, COPD, a hörgők szűkülete és gyulladása, az immunrendszer gyengesége és az allergiás túlérzékenység hátterében egyaránt a rejtett, krónikus túllégzés áll. Ha megváltoztatjuk a légzési szokásainkat, visszaszoktatjuk magunkat a túl sok levegőről a normális mennyiségű levegőre, akkor a fenti kórfolyamatok visszafordíthatók, és a gyógyulás valóban megtörténik. „Képzeljük el, mi történne, ha minden étkezéskor kétszer-háromszor annyit ennénk, mint amennyire szükségünk van. Ugye a következmények belátásához nem kell tudósnak lenni? Akkor vajon miért gondoljuk azt, hogy a szükséges levegőmennyiség többszörösét lélegezhetjük ki és be, minden következmény nélkül? Netán még azt is gondoljuk, hogy mindez inkább a javunkra válik, mert kilélegezzük a sok „káros” széndioxidot, és felveszi a vérünk a sok éltető oxigént. A valóság azonban ennek az ellenkezője.” – fejtette ki dr. Kovács László tüdőgyógyász.
A széndioxid éppúgy nélkülözhetetlen az élethez, mint az oxigén. Nem kell sok belőle, de ha túl kevés van, az súlyos zavarokat okoz. Például a hörgők simaizmai akár görcsös összehúzódással, azaz szűkülettel válaszolhatnak, ha érzékelik, hogy a tüdőben a túllégzés miatt túlságosan kevés széndioxid maradt (így próbálják akadályozni a további széndioxid-vesztést, csak közben sajnos túlkompenzálnak, és asztmás roham alakulhat ki). Ha ilyenkor nem esünk pánikba, kapkodás helyett időben elkezdjük finomítani a légzésünket, mielőtt súlyossá válik a fulladás, csendesen, nyugodtan, egyenletesen lélegzünk az orrunkon át, akkor lassan emelkedni kezd a széndioxid koncentrációja a tüdőben, a hörgők ezt érzékelve maguktól kitágulnak, megszűnik a nehézlégzés.
Az oxigént a vér elszállítja a sejtekhez, szövetekhez, hiszen valójában ott van rá szükség, de azok csak úgy tudják felhasználni, ha a megkötött oxigén leválik a szállító molekuláról, a hemoglobinról. Hogy ez a kötés oldódjon, és elegendő oxigén szabaduljon fel, ebben segít a széndioxid, mert gyengíti a kötődést, segíti az oxigén leválását. Azaz, ha túl kevés a széndioxid, az oxigén sem tud kellően hasznosulni, hiába van telítve vele a vér. Az egészség és a hosszú élet titka tehát az, ha a szervezetünk beéri a kevesebb levegővel, megtanulja azt megfelelően hasznosítani. Egyébként ezt az állítást alátámasztja az a tény, hogy a több ezer méter magasságban élő hegylakók általában magas kort érnek meg jó egészségben, mert a szervezetük alkalmazkodott, megtanulta a „ritka” levegőt, azaz a kevesebb oxigént jól hasznosítani. Mellesleg elhízott embert sem igen találni közöttük, mert a fizikai tevékenység mellett ételből is csak annyit fogyasztanak, amennyire szükségük van. Ha helyes légzéssel a fentiek alapján helyreállítjuk a sejtek, szövetek megfelelő oxigénellátását, akkor javul a szerveink és a nagy szabályozó rendszereink (hormonális, immun- és idegrendszer) működése, öngyógyító folyamatok indulnak be. Buteyko professzor kutatásai igazolták, hogy a légzés normalizálása, a megfelelő széndioxid koncentráció nemcsak a légzést és keringést javítja a hörgők, erek megfelelő átjárhatóságának biztosításával, hanem csökkenti például a hisztamin termelést. Így az allergiás tünetek ki sem alakulnak, vagy csökkennek illetve megszűnnek (a hisztamin az allergiás reakciók legfontosabb közvetítő anyaga).
Összefoglalva: ha kellő odafigyeléssel és megfelelő légzéscsökkentő gyakorlatokkal megszűntetjük a túllégzést, akkor az egész szervezet működése javul, kinyílnak a hörgők, megszűnik a nehézlégzés, köhögés, ritkulnak, majd elmaradnak a megfázások, fertőzések, légúti hurutok és egyéb gyulladások, gyógyulhat az asztma, allergia, még a COPD is, a vérnyomás normalizálódhat és „mellékhatásként” javul az alvás, nap közben is nyugodtabbak, pihentebbek leszünk. Kellő gyakorlással végleg megszabadulhatunk minden tünetünktől, betegségünktől. A hétvégén Székesfehérváron is indul Buteyko tanfolyam! https://buteyko.hu/