„A japán művészet (még) nem nyugatiasodott el, nem vált modernné és ezáltal szellemtelenné. Még tiszta forrásul tud szolgálni. A művészet célja nem a kicsinyes voltunk mutogatása, az egyénieskedés, hanem pont az ellenkezője: a magasrendűhöz való visszatérés, az igazi önmegvalósítás, ahol az egyén minden rárakódott gyengeségeit levetkőzve jobb emberré válik. Ezért lehet a harcművészet is művészet, hiszen a test megfegyelmezésével a szellem is erősödik.”

Ha valamikor szóba kerül Japán, vagy meglátok valakit teázni, mindig eszembe jut Wass Albert távoli rokona, Doma-Mikó István, akivel Gúttamásiban, Barcsa-Turner Gábor házának japán kertjében találkoztam. Ott ült a hintaágyon, s közben mesélt a Tongai Királyságról – melynek udvari festője volt! -, s Japánról, ahol jelenleg is él. (Puleʻanga Fakatuʻi ʻo Tonga a Tonga-szigeteken fekvő állam az óceániai Polinéziában. Három kisebb szigetcsoportot – 176 szigetet (ebből 52 lakott) – ölel magához. 750 négyzetkilométer az összterülete és 103.000 fős a lakossága.) A Tongai Királyság festői tengerpartja Polinéziában (Fotó: tongaholiday.com) Doma-Mikó István ritkán jön „haza”, Magyarországra, hogy rokonaival, ismerőseivel, rajongóival találkozzon, s átadja nekik mindazon tudását, mely nem szerezhető meg könyvekből, filmekből, vagy az internetről. A szerencsés „meglátogatottak” között van Barcsa-Turner Gábor is, akit jó pár éve megtisztel már barátságával. Megismerkedésük körülményei nagyon érdekesek: akkoriban, mint újságíró publikált Gábor egy cikket a Tongai Királyságról, pontosabban arról, hogy az idős, elhunyt király udvari festője magyar. S e tényt annyira érdekesnek találta, hogy fel is vette a kapcsolatot Doma-Mikó Istvánnal. A folyamatos kommunikációból pedig egyre szorosabb barátság alakult ki. Doma-Mikó István és Barcsa-Turner Gábor (Fotó: Barcsa-Turner Gábor) „Beszélgetéseink során megismertette velem az általános japán kultúrát, művészetet, valamint a japán gasztronómiát és a teakultúrát.” – mesélte a fiatalember – „A japán tea kultúra megismerésével rájön az ember, hogy a Magyarországon egyszerűnek és hétköznapinak tűnő cselekvés, mint például a teafogyasztás lehet rítus. Az ősi, archaikus ember, aki közelebb állt még az eredethez, minden bizonnyal az összes cselekvését rítusként élte meg, s nemcsak spontaneitásként, automaticizmusként hullámzott a napi rutinban, mintegy átaludva minden tettét. A japán tea az életet, a frissességet jelképezi és bevezetésül szolgálhat a japánok életfilozófiájába. S most nemcsak a teaszertartásra gondolok, hanem a szertartásszerűen elkészített, egyéb „köznépi” szálas teákra is, melyeknek ízvilága teljesen egyedi, akár az elkészítési módok függvényében is változhat.” A teafogyasztás is lehet rítus (Fotó: Pixabay) A teafű minőségén, évjáratán kívül nem mindegy a víz minősége, a hőfokok, a csészék hőtartó képessége. El lehet ugyanazt a teafüvet készíteni lágyan és édeskésen, vagy éppen erősen és fanyarabban, férfiasabb kivitelben. Az élettani hatásait nem is sorolom fel a japán zöld teának, mert cikkek százai foglalkoznak magyar nyelven is a rákmegelőző és pozitív hatásaival… Reggeli matcha tea – Barcsa-Turner Gábornál (Fotó: Barcsa-Turner Gábor) Gábor szerint nekünk magyaroknak nagyon szimpatikus lehet a japán művészet és kultúra természetközelisége, hiszen eredetileg mi is nagyon természetközeli nép voltunk. Amúgy a japán is íjfeszítő nép, mint a magyar. Náluk élő hagyományként maradt fent a lovasíjászat (yabusame), nálunk sajnos újra ki kellett találni. Vagy nézzük meg a japán szamurájok páncélzatát! A sisakot leszámítva teljesen hasonlít egy hun lemezes, vagy éppen bőrpáncélra, amit a lovas nomád népek viseltek. Ha genetikai rokonság nincs is, de kulturális és civilizációs mindenképpen. Azt a közhelyet mindenki ismeri, hogy csak a magyar és a japán nyelvben van először a családnév és utána az utónév… A japánok ősi vallása (sintó) is mutat hasonlóságot az ősmagyar valláshoz, hiszen mindegyik a természet erőinek, őselemeinek tiszteletére, a különböző szellemek (Japánban kamik) hitére épül. Nyugalom és harmónia (Fotó: facebook.com/japanmuveszet) „A japán művészet (még) nem nyugatiasodott el, nem vált modernné és ezáltal szellemtelenné. Még tiszta forrásként tud szolgálni nekünk is.” – hívta fel a figyelmet Gábor – „Mintegy közvetlen ösvényként jelenik meg a sokszor zűrzavaros világunkban. Csak semmi felesleges, eltérítő mellékvágány! A harmónia, a szépség közvetlen megnyilvánulása. Ami viszont teljesen egyedivé teszi minden más kultúra művészetétől az az, hogy mintegy „önmegvalósító” életprogrammá is válik, hiszen az az alapfelvetése, hogy a mű elkészítésével a művész is nemesedik, illetve a kész mű visszacsatolás is a művész benső megvalósítási eredményeiről.” A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:https://www.fmc.hu/2019/06/25/japan-muveszet-fehervari-tolmacsolasban-a-harmonia-a-szepseg-kozvetlen-megnyilvanulasa/