Idézetekkel, könyvajánlóval, kiállítási képekkel emlékeztek meg a fehérvári közművelődési intézmények tegnap Lázár Ervinről. Az 1936. május 5-én született Kossuth-díjas magyar író, elbeszélő, meseíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapítója tegnap lett volna 85 éves.
„Ott ballagott szegény Dzsoni egy nagy kerek erdő közepén. Fütyörészett. Hol szomorúan, hol meg vidáman. Már attól függően, hogy milyen kedve volt. Én vagyok a világon a legszegényebb – gondolta, és egy szomorkás dallamba kezdett. Tényleg, a rajtavalón meg egy vándorboton és a bicskáján kívül nem volt semmije. – De hiszen a világon a leggazdagabb is én vagyok – gondolta, és azon nyomban trillázni és bukfencezni kezdett a füttye. És valóban, ő volt a világon a leggazdagabb, hiszen az övé volt az erdő, a kék ég, a madarak, az út menti gizgazok; az övé volt az egész nagy tágasság, széles e világ az övé volt.”
Sokaknak ismerős a Szegény Dzsoni és Árnika meséből vett idézet. A 85 éve született nagy mesélő történetein generációk nőttek fel. Lázár Ervin könyvei megtalálhatók a fehérvári könyvtárak polcain, a könyvekben látható illusztrációk, Réber László alkotásai pedig hamarosan ismét megtekinthetők a Hetedhét Játékmúzeumban található Réber-gyűjteményben. Addig is virtuális sétát tehetünk a kiállításban, amelyhez az ÖKK Podcast Réber100 epizódját is ajánljuk. A műsorban a Vonalba zárt történetek tárlat kurátorával, Gärtner Petra művészettörténésszel hallhatnak beszélgetést, amelyben sok szó esik Lázár Ervin szívet-lelket melengető történeteiről is.