A Feltámadás Makucskán a magyarság nevettető görbetükre, s hibáinkon régen derültünk már annyit, mint a Nagy Viktor rendezésében bemutatott parádés szatírán. Szabó Dezső elbeszéléséből Fazekas István Jókai-díjas drámaíró írt színdarabot, melyet fergeteges sikerrel mutattak be az Újszínházban.

Szabó Dezsőnek a Feltámadás Makucskán című elbeszéléséből – Dörner György felkérésére – Fazekas István Jókai-díjas drámaíró, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának adjunktusa írt színdarabot. Noha Szabó Dezsőnek nincs színpadi műve, Dörner György elképzelése az volt, hogy a méltatlanul perifériára sodort írót vissza kell hozni a kulturális köztudatba, hiszen magyarságunkról, a politikum és az értelmiségi lét visszásságairól máig érvényes, fajsúlyos megállapításai vannak. A premierre az Újszínházban május 20-án került sor, s a szűnni nem akaró taps jelezte, hogy Szabó Dezsőnek meghatározó helye van kultúránkban. A darab rendezője a Jászai Mari-díjas Nagy Viktor, aki részben expresszionista, részben szürreális megoldásokkal varázsolta a színpadra Szabó Dezső írói világát. A főbb szerepeket Viczián Ottó, Jászai László, Nagy Lóránt, Gregor Bernadett, Esztergályos Cecília, Nemes Wanda, Incze József, Háda János és Bánföldi Szilárd kapta.
Az előadás zenéjét Rossa Levente szerezte, a díszletet Rózsa István, a jelmezeket pedig Kiss Beatrix tervezte. Koreográfus Gyenes Ildikó.
Szabó Dezső elbeszélésében a Zalába elképzelt kis faluban húsvétvasárnap feltámadnak a halottak, s mert követelni kezdik korábbi pozícióikat, a partikuláris ügyből országos botrány kerekedik. Fazekas István a Magyar Nemzetnek korábban elmondta, hogy a mű eredeti belső világát a konfliktusok kibontása érdekében nagyobb arányúvá kellett fejlesztenie, ezáltal a kompozíció is testesebbé vált. A drámai konfliktusok kibontása érdekében Fazekas az első felvonásban a későbbi feltámadottakat egy olyan pénzügyi kavalkádba helyezi, melyeket teljesen áthat a politikai korrupció. A groteszk dramaturgiai megoldások miatt végig áthatja a derű a művet, a halál megszemélyesítésével pedig közelebb kerülünk az élet és a halál nagy kérdéseihez is.
Gordon Craig szerint a színpadművészeti alkotás szimbolikus architektúrából, színészi alakteremtésből, táncból és fényből áll. Nagy Viktor zseniális rendezése ennél is többet ad a nézőnek, hiszen sorsteli ritmusa van az előadásnak, Rossa Levente zenéjével pedig a népzene és a magyar mitológia egyes elemei is megjelenik a színpadon. Az előadás után Fazekas István kérdésünkre elmondta: „Nagy Viktor rendező Istentől rendelt, alázatos papként nyúlt
az általam megírt színdarabhoz, s mint a borban megmártott ostyát, úgy emelte föl a
feledésből Szabó Dezső írói világát, s teszi hozzá a magunkét. Csodálatos a díszlet, a zene, a
jelmezek, s a legcsodálatosabb a színészek játéka! Az öröm, a vígság, az élet szeretete árad az
Újszínház színpadáról.”