Martin Sixsmithszel közösen jegyzett könyvében Hodorkovszkij páratlan éleslátással leplezi le a putyini maffiaklán erkölcstelenségeit, ugyanakkor igyekszik bemutatni a nyugati közönségnek, hogy miért muszáj szembeszállni a Kremllel ahhoz, hogy megalapozhassanak egy jobb jövőbe vezető utat.

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE részlet a könyvből Tizenötödik fejezet Nemzetközi műveletek A Vlagyimir Putyin Kremljét irányító bűnözők közül is kiemelkedik néhány. Van némi személyes kapcsolatom Jevegenyij Prigozsinnal. Prigozsin Putyin egyik megbízható tanácsosa, aki a tanácsokon túl számos technikai, logisztikai és katonai szolgáltatással segíti Putyint az akarata érvényesítésében. Ám a mód, ahogyan Prigozsin ilyen magasságokig jutott, kifejezetten szokatlan. Az egykori utcai tolvaj, aki börtönben is ült, később vendéglátós és élelmiszer-kereskedő lett, és az 1990-es évek elején hot-dog standot üzemeltetett Szentpéterváron. Baráti helyi tisztviselők segítségével éttermet nyithatott, később egy vegyesboltot, majd a tevékenységét folyamatosan bővítve idővel a város egyik meghatározó tényezőjévé vált, aki cateringszolgáltatással látta el a helyi közintézményeket. Ez a tevékenysége hozta össze a városi önkormányzat helyettes vezetőjével, Vlagyimir Putyinnal. Partnerségük mára több mint negyed évszázados, ám Prigozsint ma is – miközben egyre több területen meghatározó a befolyása – csak „Putyin szakácsaként” emlegetik. Mint már említettem, Putyin egyik feladata annak idején Szentpéterváron az volt, hogy irányítsa az önkormányzati hatóságok, a különleges szolgálatok, valamint a város szervezett bűnözői csoportjai közötti kapcsolatot. Az orosz maffia olyan óriási hatalommal bírt a törvények nélküli 1990-es évek Szentpétervárján, hogy a hatóságok képtelenek voltak kontrollálni a tevékenységüket. Az egyetlen megoldásnak az tűnt, hogy kiegyezzenek a bűnözőkkel. Ezzel a feladattal a polgármester a helyettesét bízta meg. Putyinnak a szentpétervári alvilág legsötétebb figurával kellett együttműködnie, így valószínűleg a szeme se rebbent, amikor kiderült, hogy közeli munkatársa, Prigozsin is büntetett előítéletű. Prigozsin az 1980-as évek javát, kilenc évet ült börtönben olyan bűncselekményekért, mint rablás, betörés, csalás. A fennmaradt nyomok szerint különösen erőszakos módon követte el a bűncselekményeket, fiatal nők elleni erőszakkal is megvádolták. „Prigozsin addig fojtogatta Koroleva kisasszonyt, amíg az eszméletét nem vesztette” – áll az egyik fennmaradt vádiratban. Megalapozottnak tűnhet a kérdés, hogy egy ilyen előéletű ember miként válhatott az orosz elnök tanácsadójává, és hogyan lehetséges, hogy máig az. Maga Prigozsin arra használta fel a pozícióját, nem minden siker nélkül, hogy nyomásgyakorlással elérje az internetes keresők üzemeltetőinél, hogy eltávolítsák a bűnözői előéletéről szóló internetes hivatkozásokat. Az utóbbi időkben elkövetett cselekedetei nem kevésbé rosszízűek, ám ma már a Kreml parancsára hajtja végre őket, és börtönbüntetés helyett elismerést kap értük. Az általa tulajdonolt Concord Menedzsment és Tanácsadó Csoport mára évi többmilliárd dolláros forgalmú céggé nőtte ki magát. Országszerte nyújt iskolai étkeztetési szolgáltatást, de ez a cég eteti a besorozott katonákat és az orosz kórházak betegeit is. A szennyezett étel miatt időről időre kirobbanó vérhasjárványok sem győzték meg Putyint arról, hogy felmondja a Concord szerződéseit, ahogyan a cég adómulasztásait is diszkréten az adóhivatal fiókjainak legmélyére süllyesztették. Ám a megszokott korrupciós ügyeknél jóval aggasztóbb Prigozsin külföldi tevékenysége. Számos neves hírügynökség beszámolt arról, hogy Prigozsin finanszírozza és látja el felszereléssel a Wagner-csoport néven ismert magánhadsereget, amely titkos zsoldosszervezetként a Kreml parancsára hajt végre fegyveres küldetéseket. Prigozsin tagadta, hogy bármi köze lett volna a Wagnerhez, egészen odáig elment, hogy angliai bíróságon próbálta beperelni azokat, akik az ellenkezőjét állították. A Wagner először 2014-ben került a közfigyelem elé, amikor a félsziget törvénytelen megszállását megelőzően egyenruhát viselő, nyilvánvalóan katonaként szolgáló emberek csoportjai jelentek meg a Krímben, akik igyekeztek az árnyékban maradni. Sajátos, visszahúzódó viselkedésük miatt rajtuk ragadt az „udvarias emberek” és a „zöld emberek” becenév, de a feladatuk egy pimaszul aljas, a nemzetközi jogot lábbal tipró területfoglalás előkészítése volt. Ugyanezeket a „zöld embereket” nemsokára Kelet-Ukrajnában látták, ahol a Moszkva-barát szeparatistákat támogatták, és feltűntek Szíriában is, a Bassar al-Asszadhoz hűséges kormánycsapatok mellett. A Kreml tagadta, hogy bármilyen kapcsolata lenne velük, azt állítva, hogy ezek csak magánszemélyek, akik véletlenül épp akkor „nyaraltak” a Krímben. Amikor oknyomozó újságírók megállapították, hogy közülük sokan szolgáltak az orosz különleges erőkben, vagy kapcsolatban álltak velük, Moszkva bejelentette, hogy ezek valamennyien „nyugdíjasok”, akik csakis a saját felelősségükre utaztak a háborús övezetbe. A zsoldoscsapatok illegálisak Oroszországban, ám a Wagner-csoportnak van egy olyan furcsa szokása, hogy mindig ott tűnik fel, ahol a Kreml épp a befolyását igyekszik növelni. És nem mindig az orosz állam érdekeit védik a Wagner katonái: úgy tűnik, leggyakrabban Putyin és cimborái korrupt ügyeit igyekeznek előmozdítani erőforrásaikkal. Az elmondások alapján Prigozsin csak a végrehajtó ezekben az ügyekben, nem a felbujtó, valójában Putyin személyi bankárja, Jurij Kovalcsuk mozgatja a szálakat. Nem minden Wagner-művelet volt sikeres. 2018 elején több tucatnyi orosz fegyveres halt meg Szíria keleti részében, egy, a kormányerők ellen intézett amerikai légitámadás során. A világ arra számított, hogy nem marad el a Kreml dühe a sok orosz halott miatt, ám Moszkva csendben maradt. Láthatóan zavarban voltak, mert el kellett volna ismerniük, hogy „önkéntes” orosz fegyveres alakulatok vesznek részt egy külföldi hadműveletben. Szintén 2018-ban kezdtek el dolgozni a Wagner zsoldosai a Közép-afrikai Köztársaságban, ahol Moszkva az egykori gyarmatosító Franciaország kárára remélte kiterjeszteni politikai és katonai befolyását. A Wagner feladata az afrikai ország hadseregének kiképzése volt, aminek fejében egy másik Prigozsin-cég, a Lobaye Invest jövedelmező gyémántbányászati koncessziós jogokat szerzett. Pénzforrást biztosítottam orosz filmesek egy csoportjának arra, hogy a Közép-afrikai Köztársaságba utazhassanak, és feltárják a Wagner műveleteit. 2018 júliusában Alekszandr Rasztorgujev, Orhan Dzsemal és Kirill Radcsenko televíziós újságírók egy katonai bázisnál próbáltak forgatni, ahol az orosz zsoldosok állomásoztak. nem sokkal később az autójukat csapdába csalták, és mindhármukat meggyilkolták. A helyi hatóságok vizsgálata arra a következtetésre jutott, hogy a gyilkosságokat „rablók” követték el, és ezt a magyarázatot a Kreml is azonnal megtámogatta. De a tényellenőrzéssel foglalkozó médiaszervezetem, a Dosszié Központ (Dossier Center) – amely a Kreml illegális tevékenységét vizsgálja otthon és külföldön – sokkal sötétebb sztorit tárt fel. Az újságírókat egy Prigozsin alkalmazottaihoz köthető fixer csalta egy félreeső helyre, és a „rablók” semmit sem vittek el a helyszínről. A Dosszié Központ arra a következtetésre jutott, hogy „a gyilkosságokat profik követték el, gondos előkészítést és megfigyelést követően”. A jelentés szerint a Wagner alkalmazottai bizonyítékok eltüntetésével igyekeztek akadályozni a gyilkosságok kivizsgálását, és amikor a CNN riportere a Közép-afrikai Köztársaságba urazott, hogy vizsgálatot folytasson az ügyben, őt is követték, zaklatták. Nincs rá bizonyíték, hogy az újságírók meggyilkolását Prigozsin rendelte volna el. Nyugati szakértők szerint Prigozsin egy mintegy 5000 fős, volt hivatásos katonákból, a különleges alakulatok egykori tagjaiból álló katonai egységnek parancsol, amely Putyin láthatatlan és titkos hadseregét képezi. A Kreml által finanszírozott szervezetet olyan távoli országokban is bevetették, mint Líbia, Szudán, Mozambik. Szinte teljes büntetlenséget élveznek könyörtelenségükről és kegyetlenségükről váltak hírhedtté. A Novaja Gazeta című orosz tényfeltáró újság megszerzett videót szerzett, amelyen a Wagner fegyveresei egy szír katonaszökevényt kínoznak, majd fejeznek le. Az ENSZ egyik jelentése azzal vádolta a Wagner-csoport zsoldosait, hogy a Közép-afrikai Köztársaságban emberi jogokat sértenek meg, beleértve véletlenszerűen kiválasztott civilek agyonlövését, ítélet nélküli kivégzéseket, csoportos nemi erőszakot és kínzást. Más civilizált országokhoz hasonlóan Nagy-Britannia is szankciós listára tette Prigozsint, amiért „jelentős külföldi zsoldos tevékenységért és az ENSZ fegyverembargójának többszöri megsértéséért felelős”. Ahelyett, hogy tagadná az ellene felhozott vádakat, Prigozsin úgy döntött, hogy megfélemlíti és megfenyegeti azokat, akik megkérdőjelezik illegális tevékenységét. Amikor az Alekszej Navalnij vezette Korrupcióellenes Alapítvány megtámadta, Prigozsin sikerrel beperelte őt az igencsak hajlékony orosz bíróságon, és megígérte, hogy „elpusztítja” az akkor épp az államilag szponzorált Novicsok-mérgezéstől kómában fekvő Navalnijt. Prigozsin volt az, aki 2021 márciusban félmillió dollárt ajánlott fel bárkinek, aki visszavisz engem Oroszországba. A Dosszié Központ általam finanszírozott, afrikai machinációit feltárni szándékozó vizsgálatán feldühödve Prigozsin egy sor becsmérlő kijelentéssel illetett engem nyilvánosan, amelyek egyike sem felet meg a valóságnak. De Jevgenyij Prigozsint természetesen nem érdekli az igazság, ő csak abban érdekelt, hogy elterelje a figyelmet magáról és – akkor épp – arról, hogy az amerikai hatóságok nem sokkal korábban körözést adtak ki rá. Az FBI azzal vádolta őt és 12 másik Kreml-ügynököt, hogy „részt vettek az Egyesült Államok megtévesztésére irányuló összeesküvésben… az Egyesült Államok politikai rendszerébe való beavatkozás céljából, ideértve a 2016-os elnökválasztást is”. A vádak részletezték Prigozsin szerepét a Hillary Clinton választási szereplését aláaknázó, Kreml által elrendelt internetes hackerkampányban. Az FBI 250 000 dollárt ajánlott fel jutalmul annak, aki információval segíti Prigozsin tényleges elítélését. Amikor az Echo Moskvi rádió újságírói az esetről kérdeztek, azt feleltem, hogy Prigozsinnak olyan súlyos vádakkal kell szembenéznie, amelyeket kizárólag egy nyilvános és elfogulatlan jogi eljárás tisztázhat. Annak a reményemnek adtam hangot, hogy egyszer Oroszországban is sor kerülhet majd ilyen független bírósági eljárásra. Prigozsin reakciója tipikus volt: „Én hazafi és jó ember vagyok, Hodorkovszkij meg gazember. Ő egy volt oligarcha, aki az 1990-es években megvesztegette az ország legfelsőbb vezetését, és hatalmas pénzeket lopott el az emberektől… Az ellenem felhozott amerikai vádak nem létező bűncselekményekről szólnak, ám Hodorkovszkij rengeteg embert ölt meg!” Arra a kérdésre, hogy akkor miért mégis őt, nem pedig Hodorkovszkij vádolja az FBI, Prigozsin rejtélyes választ adott: „Én csak bűnbak vagyok az amerikai hatóságok számára, arra használnak, hogy eltereljék a figyelmet a mély állam és az amerikai nép közt tátongó szakadékról… Az egyetlen lehetőség arra, hogy én valaha amerikai börtönbe kerüljek, az, ha egy áruló orosz rendvédelmis hazaárulásra szánja el magát. Szerencsére Oroszországban ez nem reális eshetőség, mert országunkban sokkal, de sokkal több patrióta van, mint amennyi liberális, aki hajlandó elfogadni a Nyugat piszkos pénzét.” A Nyugat-ellenes vádaskodás lett a megszokott magyarázat mindenre, ami rossz fényt vethet Putyin Oroszországára. Sok orosz számára ez a retorika kellőképpen meggyőző ahhoz, hogy elhiggyék, az ellenséges nyugati erők a hazára támadtak, amire a hazafiak válasza csakis az lehet, hogy összetömörülnek a Kreml támogatására.